Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Cholnoky Jenő dr.: A folyók és tavak vízállásáról

A FOLYÓK ÉS TAVAK VÍZÁLLÁSÁRÓL 15 állítható az aránylagos megrövidítés és meghosszabbítás mértéke. Ha C a csapadék valódi értéke, D a redukált csapadék-érték, akkor pl. ha t = 14", akkor D = V.j C, vagyis a csapadéknak csak fele veendő figyelembe. Hat = —6", akkor D 1.5 C, tehát a csapadék másfélszerese veendő stb. Ez elég durva redukció, mert valószínű, hogy az arányosság nem ilyen egyszerű. De már ezzel a redukálással is a csapadékábrát sikerült úgy átalakítani, mondjuk redukálni, hogy az ábra minden maximuma és minimuma összeesik a Zala vízállásának maximumával illetőleg minimumával. Ez a Balaton Hidrográfiáról közölt tanulmány idézett oldalán levő ábrán jól látható. Érdemes volna ezzel a kérdéssel empirikus úton még behatóbban foglalkozni. Ugyanezzel az eljárással megpróbáltuk a Zagyva folyó vízállásait is megmagyarázni s hasonló feltűnő eredményekre jutottunk. A Zagyván megpróbáltuk nemcsak havi közepekkel, hanem ötnapos közepekkel is ugyanezt csinálni. Nem kaptunk reális eredményt, a görbe nagyon erősen ingadozik, olyan szökelései vannak, ami a vízállásokban nem tükrözhetik. Eszerint rövidebb időközökkel nem lehet dolgozni, néhány nap kivételesen kedvezhet a párolgásnak, de ilyen esetben nincs elég idő, hogy hatását éreztethesse. Csakis havi közepekkel lehet dolgozni, hogy a véletlen szeszélyes ingások kiküszöböltessenek. Még egyszerűbb és érdekesebb eredményekre vezetett a Balaton víz- . állásának tanulmányozása. A tó vízállását a csapadék és a vízgyűjtő területről befolyó vízmennyiség növeli, a párolgás és a Sió-csatornán lebocsátott vízmennyiség pedig apasztja. A csapadékra jó észleleteink vannak; a vízgyűjtőről összefutó vizet is könnyű megállapítani méréseim alapján. A Sión eleresztett víz mennyisége elég jól ismerhető, de a párolgás mennyiségét lehetetlen megmérnünk, mert a párolgásmérők nincsenek úgy kitéve a szélnek, mint a hullámzó Balaton felszíne. Elméletileg is kimondhatjuk bátran, hogy a párolgásmérő műszerek adatai nem helyesen tájékoztatnak bennünket a tó felszínéről történt elpárolgásról. Tudjuk, hogy a párolgás intenzitása a folyadék felszínén elfutó levegő sebességének mintegy négyzetével arányos. De a szél a vizet hullámzásba hozza, ezzel lényegesen megnöveli a párolgó felületet is, de különösen a tarajzó hullámok lebukó gerincéről kap el a szél finom vízpor alakjában nagyon sok vizet. A vízpor minden szemcséje parányi kicsiny köbtartalmú, ezért aránylag óriási felületű, tehát roppant gyorsan párolog. Ez az oka, hogy vihar után a tengeren járó gőzösök kéménye, a vitorlások árboca és kötélzete vastagon be van vonva sóval. Egészen más és különösen pedig lényegesen nagyobb a nyílt tó felszínéről való elpárolgás, mint a párolgásmérő edényéből. Innen származik az, hogy a párolgásmérők adataival nem lehetett a tó vízállásait kikonstruálui. A tapasztalat ezt a tényt tökéletesen igazolta. A tó vízállásait tökéletesen meg tudjuk magyarázni, ha a párolgás havi összegét egyszerűen arányosnak vesszük a havi középhőmérséklettel. Eljárásom a következő volt.