Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Löw Márton dr.: Óbuda ármentesítése és az Aranygegyi árok 1922. február 24. és 25-i áradásáról

ÓBUDA ÁRMENTES1TÉSE ÉS AZ ARANYHEGYI ÁROK ÁRADÁSÁRÓL 105 kivegyük a mederből s természetes eséssel, tehát üzemköltség nélkül juttassuk e mentesített sík terület legtávolabb eső részeire is. Az eddigiekben leírt ármentesítő és szabályozási munkálatok befejezése dacára ez év februárius végén a napilapok az Aranyhegyi-árok áradásáról hoztak különböző híreket. Talán nem lesz érdektelen az áradás lefolyását és annak okait röviden ismertetni. Az Aranyhegyi-árok vízgyűjtő területének geológiai viszonyait dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár, ki 1894/5-ben, akkor mint a m. kir. Földtani intézet tagja a Budapest Zóna 15, rovat XX jelű, 1:75000 méretű térképlapot geológiailag reambulálta, következőképen ecseteli: „Az Aranyhegyi-árok (Pilisszántói-patak) lecsapódási területe a hozzátartozó óbudai részen kívül az ürömi vasúti állomástól északnyugat felé kb. 120 négyzet km. nagyságú. Rajta 7 népes község lakossága telepedett meg (Üröm, P. Borosjenő, Hidegkút, Solymár, P. Szentiván, P. Vörösvár és P. Szántó). Domborzatilag egy északnyugati irányban megnyúlt teknőt formál, amelynek fővízere maga az Aranyhegyi-árok. Ennek forrásai a Pilis-hegység délkeleti oldalán erednek és egyesült árkainak vize mint nagyon szerény patakocska folyik le P. Szántó község keleti oldalán, amelynek déli vége felé azonban hozzácsatlakozik az ÉNy-ról jövő, nálánál valamivel kisebb első mellékpatakjaLényegesebb erősítést nyer azután a Szentiván-Vörösvári patak által, amely a betorkolása előtt a terület D-i részében fekvő, fülkeszerű Hidegkúti mellékteknőből jövő patakocskát is felveszi. E patak valamivel az ürömi vasúti állomástól DK-re éri el a főváros határát, amelynek átlépése után az Ürömi és Aranyhegy-dombság DNy-i tövét kísérve végre az óbudai vasúti állomás táján az óbudai ó-alluviális terraszra jut. Ezen, mint Filatori-árok fejezi be pályafutását, valamivel a hajógyár fölött torkolván bele a Kis-Dunába. E teknő keretei az ÉK-i oldalon a Rókahegy, Nagykevély, Drenek és Pilishegy emelkedései, a DNy-i oldalon pedig a Nagykopasz, Fehér-hegy Nagyszénás, Remetehegy, Kecskehegy külön-külön felbukkanó hegy rögein átvonuló vízválasztó vonal. Az ilyetén körülfogott teknő geológiai alkotásában résztvesznek mint legrégibb képződmények a felső triasznak két tagja: a fődolomit és a dachsteini mészkő szaggatott rögös tömegei, főleg a teknő szélein (Pilis, Drenek, Nagykevély, Rókahegy és Péterhegy, valamint továbbá a Nagykopasz, Fehérhegy, Nagyszénás, Remetehegy), a Hidegkúti-medence körül pedig a Csúcshegy-Kecskehegy gerince; a nummulitos mészkő az előbbiek fedüjében a Nagykovácsi-hegy platóján az egykori szénbánya körül. Geológiai kora felső eocén. Az alsó oligocén hárshegyi homokkő Hidegkút és Borosjenő határaiban. A szintén alsó oligocénkori budai márga (Hidegkúton) és a kiscelli agyag (Hidegkúton, Budapesten a Testvér- és Aranyhegyen). A felső oligocénkori Pectunculus-homokkő (a Pilis tövében); az alsó mediterránkori briozoás mészkő (Garancshegy); amfibólandezitt u f a (Garancshegy). A negyedkori mésztufa vagy t'r a v e r t i n o (az Ürömi-