Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Schréter Zoltán dr.: Az esztergomi barnaszénterület karsztvize
50 SCHR ÉTER ZOLTÁN DR. kifolyó viz mennyisége 5'5 m a-nyi. Az esztergomi barnaszénterület környékén kiemelkedő mesozoikus hegyrögök (Gete, Magoshegy, Kisköszikla, Henrikhegy stb.) oly kis kiterjedésüek, hogy az itt évente lehulló, itt elnyelt s a mélybe leszivárgó csapadék még a felét sem tudná a tokodi altáróból kifolyó víznek pótolni. És emellett az évtizedek óta folyó vízelvonás dacára a karsztvíz tükre semmivel sem szállott mélyebbre. Nyivánvaló, hogy az elveszett víz pótlása máshonnét, távolabbi vidékről, szakadatlanul történik. Figyelmen kívül hagyva azt a naiv és eleve elvetendő feltevést, hogy a karsztvíz tükrénél mélyebb fekvésű Dunából származnék a víz pótlása, véleményem szerint az egyedül elfogadható helytálló magyarázat az, hogy a távolabbi mészkő- és dolomit-hegységek azok, amelyek a rájuk lehulló csapadékvizet állandóan elnyelik, gyűjtik, raktározzák s a föld alatt továbbítják azok felé a tájak felé, ahol a karsztvíz vagy magától források alakjában a külszín re lép, vagy mesterséges vízelvonás történik. Ilyen vizet elnyelő és raktározó hegyeink a Pilis, a Budai-hegység, a Gerecse, a Vértes és a Bakony nagy része. A különböző pontokon konstatált karsztvíztükröknek azonos tengerszín feletti magassága alapján kétségtelennek tartom azt, hogy a Délnyugati Középhegységünk dolomit- és mészkőtömegében (sok valószínűséggel a Bakonyt is ideszámítva) egy egységes karsztvíztömeg van jelen, amelynek a víztükre is nagyjából egyforma tengerszint feletti m a ga s s ágú. Az egyes hegységeket, sőt az egyes hegységrészeket is mélyebbresülyedt hegyrögök választják el, amelyek fölött jelenleg fiatalabb képződményekből álló medencék terülnek el. A mélyben a mészkőrögök érintkezésben vannak egymással s a kiemelkedettebb rögökből, a felhalmozódott víztömeg az elválasztó vetődéseken minden különösebb akadály nélkül áthatolhat a mélyebbresülyedt rögök járataiba is s azokat állandóan telíti a közös karsztvízszín magasságáig. E feltevésemet, amit ténynek óhajtok vallani, igazolják még a Középhegység eme részének egyes pontjain felbukkanó nagy karsztforrások is. Eleve várható ugyanis, hogy egyes alkalmas pontokon, ahol a külső térszín eléggé bemélyült a karsztvízszín (132 m) nivója alá, források alakjában fog a karsztvíz kibukkanni. Csakis olyan pontokon várható azonban e mélyebb térszínrészleteken is a karsztvíz felbukkanása, ahol mélyreható s eléggé nyílt vetődések, vagy hasadékok haladnak itt át. Ilyen karsztforrások felbukkanására legalkalmasabbak a hegységeket, vagy ezek előtt levő előredobott kisebb hegyrögöket határoló nagy vetődések. Ilyen mélyrehatoló nyíltabb vetődés mentén bukkannak fel a sárisápi források az Öregárok-völgy fenekén, a tatai langyos vizek s az esztergomi források is. ilyen karsztforrás továbbá a Vértes és Bakony közt a bodajki forrás is a móri árkos sülyedésben. LÓCZY*) a Bakony délebbi *) LÓCZY LAJOS: A Balaton tud. tanulni. Eredményei I. 1. Geologia és Morfológia. 597. oldal.
