Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Schafarzik Ferenc dr.: Vác város fiatalabb pleisztocén (diluviális) terrasza

VÁC VÁROSA FIATALABB PLEISZTOCÉN (DILUVIÁLIS) TERRASZA. (1 szelvénnyel.) Irta: SCHAFARZIK FERENC dr.*) A Vác feletti, egészen a hontmegyei határig elhúzódó folyami párkányszínlő (terrasz) maradványa egyike a legszebbeknek Dunánk középső szakaszán. Hossza a DK-felé kanyarodó Duna mentén több mint 2 km. De habár geologiai szempontból végig egyforma jellegű is, mégis a honti határ előtt végződő meredek fala a legszebb és egyszersmind a legteljesebb, amiért mindenekelőtt a terrasznak ezen részét ismertetjük. Legmagasabb élével a katonai 25.000-es térkép szerint 147 m-ig emelkedik, míg a saját mérésünk kevesebbet eredményezett. Feltűnő meredeksége miatt ezen fal csak nehezen megmászható, sőt helyenkint vannak teljesen függélyes részei is. Kitűnő rétegzettsége alapján jól tanulmányozható, s alkotó elemei a következők: Legalul a víz partján a jelenleg gyengén mélyítő Duna medréből mintegy kimászva kavicsot, kissé feljebb pedig kavicsos homokot és még ennél is magasabban iszapos homokot találunk, amely mint a Duna közvetlen szegélye, alacsonyabb vízállásoknál (amidőn száraz) járható. Rendesen már gyökeret is vertek rajta a bő talajvizet kedvelő flóra képviselői, amelyek közül a Phragmites és a Salix bozót leginkább szembeötlő. Magasabb vízállások mellett, évente legalább kétszer víz alá kerül. Vázlatunkon 2 m-rel rajzoltuk magasabbra a 100 m-es kótánál, vagyis 3 m-rel az itteni Duna ±0 pontja (99 m) fölé. 102 m-nél — hacsak parti suvadások nem borítják el, máris a terraszfal bázisát alkotó képződménye, vagyis a felső oligocén szálban álló emelete előtt állunk. Rétegei szürke csillámos, kissé agyagos, helyenkint agyagosabb homok- és közben néhány összeállóbb igen szívós meszes kötőszerü homokkőpadból állók. Dülésük 15° É-felé. A homokkőpadok kövületesek s egyebeken kívül különösen a Pectunculus obovatus LK., és a Turritella Geinitzi, SP. bizonyítják felső oligocén korukat. Szelvényünkben 106 m-ig foglalják el a fal tövét. Fölötte a nagyár keskeny párkányt mosott ki, amelyet a ladikosok partmenti ösvényül használnak. Ezt csak igen magas vízállásnál önti el a Duna. Ezen kis párkánytól fölfelé következő rétegek most már mind a pleisztocénbe tartoznak. Vízszintesek és diszkordansan borítják a felső oligocén kibúvását. Az egész tehát egy típusos „sziklaterrasz". *) Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrologiai Szakosztályának 1921, február 8-iki szakülésén. Újabb adatokkal kiegészítve 1927. április havában.