Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Szinyei Merse Zsigmond†: A csíkvármegyei borvízforrásokról

30 SZINYEI MERSE ZSIGMOND tétele, mint azt a táblázatból láthatjuk, a borszéki gyengébb (JÓZSEF főhercegforrás) borvizek összetételével igen jól megegyezik. Nyugodtan kimondhatjuk tehát, hogy a Bélbor községi források, amelyekről — nem fakadván a csíkvármegyei magánjavak területén — a III. számút kivéve elemzésekkel nem rendelkezünk, minden tekintetben ugyanolyanok, mint a borszéki ismert összetételű források. Az I.-el jelzett forrás a Kisbeszterce völgyében, Bélbortól K-re, a NagyRakottyáspatak egyenes ÉK-i meghosszabbításában fakad. A Nagy-Rakottyáspatak völgyében a lignit képződmény keskeny vonulata foglal helyet (a háború alatt itt egy külfejtés volt üzemben), s ez vetődés mentén érintkezik észak felé a fillittel. Az I. számú forrás e vetődési vonalra illeszkedik, egy eddig ismeretlen, általunk észlelt mészkő-dolomit előfordulás tövében fakad és a vizének kémiai összetétele pontos mása a borszéki legerősebb borvizek (Főkút) összetételeinek. Az összes megvizsgált savanyúvizek között a legtöbb szabad szénsavat és oldott Ca és Mg hidrokarbonátot tartalmazza. A forrás fölött a hegyoldalban tőle kb. 100 lépésnyi távolságban nagyobb mésztufa lerakodást észleltünk, amelynek repedéseiből több helyütfszénsavgáz ömlik ki. A II. számú és a VI. számú forrás a Bélbortól ÉK-re levő Feketepatak (Paren Neagra) völgyében fakadnak oly területen, amelynek fölépítéséről részletes földtani adataink nincsenek. A fillit-formáció a Paren Neagra völgye felé kétségtelenül folytatódik és a II. számú forrás kémiai összetétele arra utal, hogy ez a meszes savanyúvíz, amelyben az oldott ásványos részek és a szabad szénsav mennyisége legjobban a III. számú forrás összetételének megfelelő, épúgy mészkő és dolomitból ered, mint a bélbori források. Föltehetjük tehát, hogy az I-el jelzett forrásnál általunk észlelt dolomit és mészkő előfordulás és a II. sz. forrás helye, egy a bélborival párhuzamos dolomit vonulatot jeleznek. A VI. számú forrás a Feketepatak völgyében, a II. számú forrástól légvonalban mintegy 4 km távolságban nyugatnak, tehát a bélbori és a II—I. számú források jelezte dolomitvonulatok közötti területen fakad. A VI. számú forrás vizének kémiai összetétele lényegesen eltér az eddig említett vizekétől. Bár szabad szénsavat meglehetős mennyiségben tartalmaz — többet mint a III. sz. forrás, — a benne oldott szilárd alkotórészek mennyisége feltűnően csekély. A forrásvizekben oldva lévő sók mennyiségének és a vizek szabad szénsavtartalmának könnyebb áttekinthetősége céljából állítottam össze a IV. sz. táblázatot, melyen az összes sótartalom és a víz szabad szénsavtartalma az ordinátán sorba helyezett vizek fölötti abscisszákon grammokban van feltüntetve. Ezen táblázatból világosan látszik, hogy a VI. számú vízben, aránylag nagy szabad szénsavtartalma, másszóval oldóképessége dacára igen kevés ásványos anyag van oldva. Ebből a körülményből és abból, hogy a mészhidrokarbonát egészen alárendelt szerepet játszik e víz összetételében, továbbá mert az oldott kis mennyiségű szilárd alkotórész között aránylag legnagyobb a vas- és a magnézium hidrokarbonát mennyisége, oly vegyületeké, amelyek a fillitcsoport összetételében résztvevő szilikátoknak szénsavas víz jelenlétében történő bomlása-