Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Szinyei Merse Zsigmond†: A csíkvármegyei borvízforrásokról

28 SZINYEI MERSE ZSIGMOND volt módjában a Bélbor községtől távolabb északra fekvő terep geológiai alakulatát behatóan megszemlélni, de másrészt hivatalos lekötöttsége, amely őt a Bélbortól D-re és DNY-ra elterülő vidék térképezésének a munkájával foglalkoztatta, a Bélbortól keletre fekvő terep átkutatásának a lehetőségétől is megfosztotta; így az a terület, amelynek forrásait mi ketten EMSZT kollégámmal tanulmányoztuk, s amelynek földtani viszonyai, — mint már fenntebb is említettem, — csak igen hiányosan ismertek, közvetlen geológiai helyszíni kutatás híján szűkölködik. ROTH kartársamnak előbb említett dolgozata, amely a csikvármegyei magánjavak területével közvetlenül szomszédos terület geológiai és hydrológiai viszonyaival foglalkozik, adta nekem az eszmét, hogy a csíkvármegyei magánjavak területén fakadó forrásokból származó, s általunk megvizsgált ásványvizeket, a keletkezési körülményeik tekintetében közelebbről ismert borszéki és Bélbor községi források vizeivel kapcsolatba hozzam, illetve bizonyos tekintetben párhuzamba állítsam. ROTH KÁROLY szíves segítségével végeztem el ezt a munkát s a vizek ismertetését és azok összehasonlításából levont néhány geológiai és hidrológiai következtetést a következőkben adom: Mint ösmeretes, a Hargita-Mezőhavas-Kelemen hegységeknek az erdélyi medence keleti peremén húzódó hatalmas fiatal vulkáni vonulata, különösen a déli és keleti oldalán, gazdag tárháza a székely borvizeknek. Mindezeknek az ásványvizeknek keletkezése közös eredetre vezethető vissza : Ezek ugyanis a vulkáni működés utolsó megnyilvánulásai. A föld belsejéből repedéseken, törésvonalak mentén széndioxidgáz áramlik ki, telíti az e törésvonalak irányában cirkáló talajvizet, amely így képessé válik arra, hogy a környező kőzetekből nagyobb mennyiségű ásványos alkotórészt oldjon ki. Az ásványvíz kémiai összetétele attól függ tehát, hogy minő kőzetekkel érintkezik a széndioxiddal telített talajvíz, mielőtt mint forrás a föld felszínén megjelenik. A kémiai összetétel tekintetében feltűnő nagy a különbség a Hargita déli végén sorakozó Élőpatak, Bodok, Málnás, Kászon stb. kárpáti homokkőből eredő alkálikus sós ásványvizei és, a borszéki és bélbori meszes savanyúvíz források között. Az előbbieknek jellegét az alkáliák hidrokarbonátjainak és kloridjainak, az utóbbiakét pedig a Ca és Mg hidrokarboná íjainak uralkodó mennyisége adja meg, amint azt a később említendő összehasonlítás céljából feltüntetett borszéki „JÓZSEF-főhercegforrás" és borszéki „Főkút-forrás" vizének kémiai összetétele (lásd az I. sz. táblázatot) mutatja, HANKÓ elemzései nyomán. Ez utóbbi ásványvízforrás-csoport érdekel bennünket ezúttal, mert az általunk megvizsgált vizek szintén — kevés kivétellel — főleg Ca és Mg hidrokarbonátos vizeknek minősíthetők, mint azt a vízben levő oldott sóknak táblázatos feltüntetéséből, s még jobban a THAN által ajánlott, s az alkotórészeket egyenértékszázalékokban feltüntető táblázatból (lásd a II. és III. sz. táblázatot) láthatjuk. A borszéki és a Bélbor község területén fakadó ásványvízforrások teljesen azonos földtani viszonyok között keletkeznek, t. i. mészkő- és dolomitból erednek, s valamennyien kisebb-nagyobb mésztufa kúpokat raknak le. Borszék