44. Hídmérnöki konferencia. Szeged, 2003.
Tartalomjegyzék
44. Hídmérnöki Konferencia, Szeged 2003. július 2-4. (Előzetesen meghirdetett, de elmaradt előadás) A hídépítésben alkalmazott vas/acél anyagok fejlődésének története Dr. Domanovszky Sándor Széchenyi Díjas Minőségügyi és Hegesztési igazgató, Ganz Híd-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Rt. A hídszerkezetek dinamikus, fárasztó igénybevételeknek és - az acél alapanyag esetében, főként a hegesztés mintegy 70 esztendeje történt bevezetése óta - ridegtörési veszélynek vannak kitéve. Különös jelentőséggel bír itt az önsúly csökkentése, azaz a szilárdság növelése is. Ezen okok miatt az építőmérnöki tevékenység köréhez tartozó létesítmények között az alapanyag tekintetében (is) a hídépítés a legigényesebb. Következésképpen e terület mindig is a vas/acél szerkezeti anyag fejlesztésének „húzó ágazata" volt, tehát fejlődésének nyomon követésével a mindenkori élvonalat mutatjuk be. A vas/acél hídépítésben történt alkalmazásában az alábbi fő korszakok különíthetők el: - a XVIII. század utolsó negyedétől az öntöttvas, - a XIX. század első negyedétől a kovácsoltvas, - a XIX. század második felétől a kavart/hegesz/hegesztett vas, - a XX. század elejétől a Siemens Martin vas (folytvas) / acél, - a XX. század második felétől csillapított, finomszemcsés, a szívósságot ütőmunka vizsgálattal szavatoló acél, - a XX. század utolsó harmadától a nemesített nagyszilárdságú (R £ H 700 MPa) acél, - az elmúl tíz évben a termomechanikusan hengerelt, növelt folyáshatárú és nagyszilárdságú (R e H 355-690 MPa), különösen kedvező hegesztési tulajdonságokkal (alacsony Ce, kitűnő szívóssági értékek) rendelkező acél domináns szerepe. Magyarországon a XIX. század közepétől működtetnek acélmüveket, melyek a kavaró eljárást a század végén cserélik fel a Siemens Martinnal. A vas/acél anyag hazai szabványosítása 1933-ban került bevezetésre. Az alábbi táblázat bemutatja a hazai szabványosítás hetven éves múltját. A részletes elemzésre e helyen nincs mód (noha rendkívül érdekes lenne). Néhány alapvető megállapítás azonban nem maradhat el. Ezek a következők: • 1954-89 között két családról lehet beszélni: az MSZ 500 szerinti, általános és az MSZ 6280 szerinti, hegesztett szerkezetekhez gyártott acélokról; • korszakos változást az MSZ 6280-65 hozott, ugyanis itt vezették be az ütővizsgálattal (akkor KU, 1974-től KV) szavatolt átmeneti hőmérséklet alapján a ridegtörési biztonságra garanciát nyújtó minőségi csoportokat; • az 1989-ben megjelent MSZ 500 óriási baklövése alkotóinak, benne ugyanis akkor egyesítik e kettőt (közel tíz esztendőre káoszt teremtve), amikor már ismert az új európai szabvány (EN 10025); • súlyos, érthetetlen mulasztás volt a már 1990-ben napvilágot látott EN 10025-nek mintegy 7 éven át tartó bojkottálása; • a megszületését követően rövidesen magyarított EN 10113-as család eddig itthon nem 55
