Dr. Domanovszky Sándor: A magyarországi közúti Duna-hidak acél felszerkezeteinek története. Különlenyomat a 40. Hídmérnöki Konferencia előadásainak kiadványából (2000

Az előzőekben felsorolt hátrányok egyike sem olyan probléma, mely kizárná a hazai alkalmazás lehetőségét. Az igazság az (hangsúlyozva azt, hogy nincs olyan eljárás, mely nem fejleszthető tovább), hogy az optimális megoldás valahol a két eljárás ötvözetében található. Célszerű lenne a hazai hidak alépítménye tervezése során alkalmazni a méretezési eljárásukat, a kivitelezéskor pedig a feszítőkábeles kéregelem-leeresztési módot, és a lassú kötés idejű betont. Az elkövetkező időszak műszaki kihívását jelentheti az előregyártott vb. elemek alkalmazása is olyan értelemben, hogy a pillér lényegében saruszintig „összerakott" kéregzsalu felhasználásával készüljön. Összefoglalva az eddigieket, megállapítható, hogy a két eljárás ötvözeteként kialakuló megoldás eredményeként további 30%-os időmegtakarítás és közelítő számítás alapján 20%-os anyagköltség-megtakarítás érhető el. Reményeink szerint a közeljövőben lehetőségünk adódik az előzőeket nemcsak elvben, hanem egy ténylegesen megépülő hídra vonatkoztatva, az adott talajviszonyok, vízjárási adatok stb. figyelembevételével részletesen kidolgozni, s a gyakorlati megvalósítás során alkalmazni. Alapozás fázisrajz 75