39. Hídmérnöki konferencia. Eger, 1998.
Tartalomjegyzék
Gustav Gallai (VOEST ALPINE KFT.) Új fésűs dilatációk közúti hidakhoz Bevezetés: Több mint 30 éven keresztül a profilokból készült, tömítöelemekkel ellátott, ún. lemezes dilatációs elemeket (modular joints) tartották a hidak és felüljárók építésénél alkalmazott dilatációs elemek „nonplus ultrájá"-nak. Az évek során ezen profi lkon strukci ókat nagymértékben továbbfejlesztették és a kialakult versenyhelyzet miatt, költségeiknél is csökkenés következett be. Körülbelül 10 éve, az egyre növekvő mértékű és sebességű forgalom következményeként nagyon sok meghibásodás tapasztalható, mint pl. a hegesztési varratok és a profilok fáradásos törései, valamint az alátámasztási pontoknál tapasztalt túlzott mértékű kopás, mely megnövekedett zajterheléssel jár. Tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy ezek fő oka a dinamikus igénybevétel, mert gyártmánytól függetlenül - az üzemelés során valamennyi konstrukció, részben saját, részben gerjesztett frekvenciák által a rezonancia frekvenciát veszélyesen megközelítette. Különösen érzékelhető volt ez a jelenség a 2 méteres, illetve e feletti alátámasztási távolságú dilatációknál. Egy rövid ideig - a kedvezőbb zajtényező miatt - egymásra felfekvő fésűs elemeket is alkalmaztak, azonban meglehetősen hamar észre kellett venni, hogy ezek a csavaró igénybevételt nem bírják, - és többet között - ezen oknál fogva is, a fésűs lemezek rögzítései kilazulnak, illetve eltörnek, a lemezek szanaszét repülnek és ezáltal súlyos balesetek okozóivá válnak. Ennek következményeként 1994-ben Ausztriában egy azonnal végrehajtandó sürgősségi rendeletben, a lemezes dilatációs elemeknél az alátámasztási távolságot 1,4 méterre korlátozták. Ettől függetlenül a felüljárókra vonatkozó követelményeket az RVS nevű új előírás-rendszerben újra definiálták és többek között rögzítették azt is, hogy az új konstrukciók esetén a dinamikus terhelési értékeket nem csak elméleti számításokkal, hanem vizsgálatokkal is alá kell támasztani. Németországban hasonló meggondolásokból, már 1992-ben sor került egy ún. TL/TP FÜ nevű új szabályzás bevezetésére, amely szintén kötelezően előírja a dinamikus vizsgálatokat. Ez a német előírás minimum 15 éves élettartamot ír elő. Amennyiben azonban az alátámasztási távolság 1,7 m vagy afölötti értékű, az élettartam 6 hónapra redukálódhat. Mindkét új szabályzási rendszer megköveteli a továbbiakban egy minőségbiztosítási rendszer meglétét, mely részben saját üzemi, részben egy külső független cég által végzett vizsgálatokból tevődik össze. Tehát már léteznek kiváló új előírások és a dilatációs rendszerek időközben komplikált és költséges rendszerekké nőtték ki magukat, azonban egy hiányosság még mindig fenn áll, továbbra is léteznek ún. gyorsan elhasználódó elemek, amelyeket viszonylag magas költségekkel és a forgalom akadályozásával időszakonként cserélni kell. Amíg ez meg nem történik, a különböző konstrukciók az egymáson csúszó és forgó elemek közti növekvő holtjáték miatt időnként olyan magas zajterhelést okoznak, hogy az érintett lakosság körében egyre gyakoribbak az ebből eredő hangos felszólamlások és tiltakozások. 1996-ban első ízben kaptunk több hídfelügyelőség részéről olyan jellegű felkéréseket, hogy a korábban oly közkedvelt fésűs elemeket az új megnövekedett terheléseknek megfelelően, szabad kinyúlású fésűselemekkel helyettesítsük. A kétségtelenül jóval alacsonyabb áthaladási zajérték a magasfokú kényelem és a több évtizeden keresztül bizonyított, minimális karbantartási igények melletti magasfokú szilárdság miatt, úgy döntöttünk, hogy folytatván a korábbi GHH fésűs elemek tradícióit, szabadkinyúlású fésűs elemek gyártására és forgalmazására rendezkedünk be. Emellett több konstruktív jellegű megjegyzést is kaptunk, melyek a karbantartás megkönnyítésé49
