39. Hídmérnöki konferencia. Eger, 1998.
Tartalomjegyzék
• közel 1000 mérés alapján a betonfedés átlaga 9,3 mm, a terv szerinti betonfedésnek (15 mm) csak az összes mérés 13,8 %-a felelt meg; • 360 mérőhely mindegyikén a karbonátosodás mélysége (1 mm-nél kisebb), tehát a vasalást nem veszélyezteti; • 360 mérőhelyből 278 hely teljesen kloridmentes, 82 db pormintavételből 0,13 %-os kloridionátlag számítható; • a 360 mérőhelyből (82 mintavételből) 11 db-ban haladja meg a kloriddtartalom a megengedett 0,2 %-os határértéket; • a 360 mérőhelyen a réz-rézszulfát félelmes módszerrel kimutatott vasbetétek korróziós aktivitása igen alacsony volt; átlagosan 80 mV, de minden mérés 200 mV alatti (a korróziós folyamatokra veszélyes 350 mV-tal szemben). A vizsgált károsodások (hosszirányú repedések, feltáskásodás, betonleválás, csorbulás, átázás) hét év alatt 2-3-szorosára nőttek, annak fő oka a szegély alatt ázások, átázások, s az elégtelen betonfedés. Az elégtelen betonfedés önmagában többnyire nem eredményezi a tartók károsodását, de ázó, nedves környezetben egyre gyorsuló, fokozódó károsodásokat vált ki. A tartók állapotváltozását jól mutatja a károsodások növekedési üteme alapján történt minősítésük: • sokat romlott állapotminősítésű 11 db, erősen ázó környezetben, szegély szigetelés csatlakoztatása megoldatlan; • romlott állapotminősítésű 42 db szélső és 22 db közbenső helyzetű EHGE-tartó többnyire ázó környezetben szegély alatti szigetelés csatlakoztatási hiba vagy lokális szigeteléskárosodás miatt; • alig (nem) változott 2641 tartó (közöttük 101 db szélső helyzetű). Ezen elemzés is rámutat arra, hogy a tartók károsodását, leromlását hosszútávra szinte kizárólag a szigetelés meghibásodása, a tartók ázása okozza. 3. A hibák megszüntetése A meglévő szerkezetek javítására vonatkozó javaslatok [4]; • a lehetséges javítóanyagok főként PCC-habarcsok és - betonok (esetleg cementhabarcs); • a hiba mélységétől függően - a felszíni hibák (0-5 mm mélységig) lecsiszolással javíthatók; - kismélységű károsodás (5-20...30 mm mélység között) PCC-habarccsal javíthatók; - nagy mélységű károsodás (20...30 mm mélység felett) PCC-betonnal javíthatók; • kisfelületű ritka vagy sűrű, ill. nagy felületű repedések, fel táskásodások, betonleválások, tartócsorbulások lokális javíthatók. Teljes felületre célszerű pl. a szélső tartók oldalfelületének víztaszító felületvédelmét felhordani; • a 2972 db vizsgált tartóból a javítandó 75 db EHGE tartó döntő többsége 70 %-a (53 db) felülről és alulról is könnyen megközelíthető szélső tartó, s a 22 db közbenső tartó közül is csak 7 db van a nagy hídszélességű - így felülről nem (csak alulról) elérhető - felüljárók belső részén; • a hibák, hibaokok elemzése rávilágított arra, hogy a károsodások kialakulásával a leromlások növekedésének alapvető oka a pályaszigetelés és főkén a szigetelés szegély miatti csatlakoztatásának vizzárósági hiánya. A betonfelület javítása csak akkor lehet eredményes és tartós, ha a beavatkozás előtt a károsodás kiváltó okát megszüntetjük, azaz a hídpályát újraszigeteljük. 4. Tanulságok 5. Az új EHGE-tartós felszerkezetek építésére vonatkozó javaslatok [1, 2, 3, 4]: • a pályaszigetelés és szigeteléscsatlakozás mai műszaki felfogásnak és tapasztalatnak megfelelő kialakítása; • szélső tartók estén célszerű lenne egy - a jelenlegi befoglaló mérettel megegyező • derékszögű négyszög alakú szegélytartó kialakítása. A szélső tartók derékszögű négyszög keresztmetszete az I. keresztmetszettel szemben több előnnyel rendelkezik, nagyobb teherbírás, nagyobb vízszintes irányú nedvesség , sima, tagolatlan oldalfelület; • a lágyvasak (és a feszítőhuzalok)iminimális, biztosan meglévő betonfedése 2 cm legyen. Z 41
