38. Hídmérnöki konferencia. Budapest, 1997.
Tartalomjegyzék
/. ütem: 1996.07.02. -1996.11.29. Szerződéskötést követően a magyar fél megépítette az új ártéri hidakat, a csatlakozó utak szélesítését, a hozzá tartozó támfalakkal, közvilágítással és megkezdődött a mederhíd pályaszerkezeti elemeinek gyártása Mátranovákon valamint a korrózióvédelmi munkák készítése Budapesten. Ezen időszakban az ukrán fél megépítette az új mederszerkezeti részeket, a meglevő hídfők szélesítésein, illetve a pillérekre épített konzolokon. //. ütem: 1996.11.29. -1997.06.30. A magyar fél átépíti a régi mederhíd pályaszerkezetét, annak teljes körű korrózióvédelmével, felújítja a régi ártéri hídszigetelését, aszfaltburkolatát, valamint megépíti a csatlakozó útszakaszok aszfaltburkolatát, a kapcsolódó közművel, töltésvédelmi és vízépítési kisműtárgyakkal, járulékos útépítési munkákkal együtt. Az ukrán fél a második ütemben elkészíti a befejező korrózióvédelmi munkákat, az általa épített új szerkezeten. A helyszíni munkálatok rendben, az előre rögzített ütemben zajlottak le 1996-ban és ennek megfelelően az első ütem munkálatai 10 nappal a tervezett határidő előtt jó minőségben 1996. november 21-én befejeződtek. A munkák sikeres végrehajtásáról Göncz Árpád köztársasági elnök úr is meggyőződött, amikor az ukrán köztársasági elnökkel 1996. november 15-én a mindkét ország számára fontos beruházás előrehaladását közösen megtekintették. 6. Az ukrán fél munkájáról Az ukrán tervezővel 1995. májustól folyó tervegyeztetések eredményeként kialakult a megvalósításra kerülő híd szerkezete, keresztmetszeti elrendezése. Már a tervezés időszakában sejtettük, hogy a híd kivitelezése a hazai megszokott technológiáktól érthetően jelentősen eltérő módon fog megvalósulni. A munkák megkezdése után mindezeket megtapasztalhattuk, szembetalálva magunkat több igen szellemes, néha merész ötlettel. A záhonyi Tisza-híd középső alépítményeit (a pilléreket) több szakértő alapos vizsgálatnak vetette alá. A fő kérdés az volt, hogy milyen többletterheket képes viselni a századforduló után pár évvel épített fő szerkezeti elem, illetve mit kell tenni a várt eredmény elérésének érdekében. Az ukrán-magyar szakértők vizsgálatait követően megállapítható volt, hogy hála elődeink gondos munkájának, az alépítmény az ukrán fél által megépítendő szélesítés többletterheit képes elviselni, nagyobb beavatkozás (alapszélesítés, megerősítés), nélkül, az eredmények alapján a régi pilléreket konzolosan szélesítette meg az ukrán fél, a régi pillértesten csak apróbb munkákat (fugázás, repedések injektálása stb.) végezve el. A konzolok kivitelezési munkáit a régi rácsos szerkezet felső övéhez erősített keresztirányú darupálya segítette. Ezzel lehetővé vált a régi hídon beszállított anyagok (acéllemezek vasszerelés, beton, stb.) leadása a pillérfejre, külön nagyobb állványzat megépítése nélkül. A szimmetrikusan mindkét oldalra mintegy 4-4 m-re kinyúló konzolok külső „köpenyét" 10 mm vastag acéllemezből alakították ki. Az acél lemezek bölcsőszerűén körülfogják a meglevő régi szerkezet saruköveit, alatta és mellette a pillérfejbe acél tüskékkel lehorgonyozták. A konzolszerkezet belső oldalán a merevítésre és a kitöltő betonnal való együttdolgoztatás biztosítására bordákat, bekötőtüskéket helyeztek el. A konzolok kibetonozása „zsugorodásmentes" betonnal történt meg, így teljesült az a magyar fél által támasztott azon követelmény, hogy ne jöjjön létre elválás az acél köpeny és a kitöltő beton között, ami egy későbbi korrózió melegágya lenne. A hídfőket hagyományos, „melléépítési" módszerrel szélesítették meg. A Soil-mec típusú nagyátmérőjű, fúrt cölöpökön és az azokat összefogó cölöprácson kívül a hídfők környezetében az ukrán kivitelező szinte minden más szerkezeti elemet (térdfal, szárnyfal kiegyenlítő lemez, támfal, stb.) előre gyártott elemekből épített meg. Az eredeti rácsos szerkezet mellett, annak mindkét oldalán szimmetrikusan, attól mintegy 5-5 cm-re betolásos technológiával épült meg a két új felszerkezet. A 2x2 m-es acél szekrénytartós elemeket az ukrán oldalon, egyszerű vasúti sínekből kialakított pályán szerelték össze. A szekrényekre ugyanitt került fel a rövidebb belső és a hosszabb külső oldali konzollal alátámasztott acél pályalemez is. A szokatlanul sűrű kiosztású NF csavaros- és hegesztett (egy keresztmetszetben általunk nem használatos) kötéseket is tartalmazó csomópontokat minták segítségével ellenőriztettük hazai laboratóriumban. A szerkezet betolására, egy csaknem 20 m hosszú „csőr" felszerelése után került sor, egyszerű drótköteles csörlők segítségével. A szerkezet a betolása alatt, a 66 m hosszú szabad konzolvégként viselkedő szekrénytartó végén levő csőrök betölthették feladatukat, mivel a főtartó csaknem 1 m-es lehajlásokat szenvedett. A szerkezet betolása után szerelte fel az ukrán fél a sarukat, támaszonként 1-1 db-ot amely a teljes főtartó alsó síkjának 60 %-án fekszik fel. A szerkezet állékonyságára vonatkozóan az ukrán tervezők számítását ellenőrző vizsgálatot készítettünk. A felszerkezet víztelenítésére az ukrán fél környezetvédelmi hivatkozással nem épített a csaknem 200 méter hosszú hídra víznyelőket, a földrengések hatásainak kivédésére egy igencsak szokatlan ukrán szabadalom szerinti szerkezetet szándékozott beépíteni a magyar hídfő feletti mozgó saru mögé és a dilatáció hagyományos csúszólemezes szerkezetű, ahol a vizeket egy nagyméretű acélcsatornába fogták össze. Az ukrán fél munkáinak sikeres befejezése után végső tanulságként az szűrhető le, hogy még hazai környezetben is szükséges az apró részletekig tisztázni mindent, pedig itt mi egy nyelven szerkesztett ugyanazon műszaki, jogi, és gazdasági környezetbe illeszkedő dokumentáció szerint dolgozunk. Mindezeket abban a helyzetben, amikor például a statikai számításokat titkos anyagnak, a részletterveket felesleges dolognak minősítve át sem akarja adni a külföldi partner a megszokottnál sokkal részletesebben, alaposabban kell megfogalmazni, tisztázni. 42
