Dr. Kossalka János: Magyar mérnökök. 13. füzet (Eger, 2007)

-8megoldásokat találhatunk 35 lap terjedelemben. A nála fiatalabb Mihailich Győző, aki évtizedeken át „vetélytársa" volt, hídtörténeti tárgyú könyvében elismerően ír Kossalka úttörő munkájáról a meglévő zórésvasas pályatáblájú hidak megerősítése terén kifejtett munkásságáról. Kossalka az 1920-as években, amikor a hidak korszerűsítése igen aktuálissá vált, az acél hossztartókat a zórésvasak helyett vasbeton ;;;;:?•, pályalemezzel együttdolgoztatva, a hídpályaszerkezetek megerősítését a rugalmas ágyazású többtámaszú tartók ,' elmélete alapján tervezte [23]. Ilyen tervezési munkája volt 1926-ban Berettyóújfalun a közúti Berettyó-híd megerősítése [29]. Tanszékvezető munkája mellett terw vezési pályázatokon is résztvett az 1920 óta I. számú Hídépítéstani Tanszék munkatársaival (a II. számú Hídépítéstani Tanszék vezetője dr. Mihailich Győző lett.) A győri Kis-Duna-híd építésére kiírt pályázaton kivitelezők vehettek részt, Kossalka a MÁV Gépgyár részére tervezett (Wálder Gyula építészszel) Langer rendszerű hidat, a kivitelezést nem az ő tervével pályázó vállalkozó nyerte, a megvalósult híd is Langer rendszerű, nemzetközi viszonylatban is neves alkotás volt [30]. A makói Maros-híd különleges közúti és vasúti forgalmat viselő faszerkezetű híd volt, 1923 novemberében a vasúttársaság bejelentette, hogy önálló, acélszerkezetű vasúti hidat kívánnak építeni. A mederhíd tervezésre kiírt pályázatot Kossalka nyerte el; a háromnyílású Gerber-csuklós, rácsos hidat az Államvasutak Gépgyára 1924-25-ben építette meg. Ezt a karcsú hidat a II. világháborúban elpusztították, 1949-ben eredeti formájában újjáépítették, s ma is példázza Kossalka János tervezői tudását. Makó város a tervezőnek 1972-ben emléktáblát állított a híd mellett, ezt azonban megrongálták, így ma csak archív fotó őrzi ezt az emléket. Megjegyzendő, hogy a táblán tévesen szerepel, hogy születésének 100. évfordulóján állítottak neki emléket [20].