Dr. Kossalka János: Magyar mérnökök. 13. füzet (Eger, 2007)

-5Pályakezdésekor a Hídvizsgáló osztályon valószínűleg részt vett a szegedi vasúti Tisza-híd fővizsgálatán. Ez a híd - mely a Lánchíd után az első állandó folyami híd volt hazánkban - rendkívüli módon érdekelte a fiatal Kossalkát, ezt bizonyítja, hogy doktori disszertációját 1903-ban a híd erőjátékának vizsgálatából írta [11J. A 39 oldal terjedelmű tanulmány próbaterhelés alapján tisztázta ennek az érdekes, francia tervezésű hídnak a statikai modelljét, s adott javaslatot erősítési munkáira. A francia szakirodalmat is feldolgozó disszertáció különlegessége, hogy gyakorlati, aktuális feladatot oldott meg nagyvonalú elméleti apparátussal, 103 ábrával illusztrálva az írást, máig érvényes megállapítással zárva tanulmányát: „...olyan hidat forgalomban tartani, amelynek erő viszonyát megbízhatóan áttekinteni nem tudjuk, s a melyben - amennyire azt számítani képesek vagyunk - a szokásosnál tetemesen nagyobb igénybevételek lépnek föl, bárminő gondos és állandó ellenőrzés mellett is, kockázatos dolog" [11] . A hídon végzendő további mérésekre, a forgalom korlátozására vonatkozó javaslatait a későbbiekben figyelembe vették [12]. Említést érdemel, hogy Zielinski Szilárd után Kossalka János nyújtott be a Műegyetemen másodikként doktori disszertációt és kapott doktori címet [13]. A kiváló képességű - ekkor 32 éves - mérnök számára a tudományos pályafutás 1903-tól adva volt. Egyébként ez évben jelent meg tanítómesterének, Kherndl Antalnak Grafosztatikája, melynek egy dedikált példánya fennmaradt az 1. számú Hídépítési tanszéken, eszerint „Az értekezések ábrái megszerkesztésében buzgó munkatársának" ajánlotta a művét a szerző. Kossalka tekintélyét jelzi, hogy 1904-ben Czakó Adolffal és Zelovich Kornéllal ő értékelte Kherndl professzor monumentális könyvét. A későbbiekben keveset publikáló Kossalka 1905-ben megjelentette „A többtámaszú oszlopos tartó elmélete" című monumentális (54 oldal) dolgozatát [17]. A mai szóhasználattól eltérő cím a keretszerkezetek elméletének első hazai alapos művét takarja, meglepő, hogy alig idézték e szakterület későbbi művelői, pedig Kossalka magántanári képesítését 1906-ban ezzel a müvével nyerte. Ez az alapvető tanulmánya 1906-ban Hollán díjat nyert: I díjként 400 koronával jutalmazták [63] Korányi visszaemlékezése szerint 1906-tól a Hídépítéstan előadás keretében Kossalka lényegében a fa- és kőhidak tervezését, építését adta elő [2], ez 1907-től kiegészült a vasbetonhidak témakörével [86].