Dr. Gáll Imre, Magyar mérnökök. 11. füzet (Siófok, 2005)

-12Mérnöki munkájában nyelvtudása, külföldi tanulmányútjai, kiváló memóriája, éles megfigyelőképessége együttesen segítette. A fővárosban eltöltött több, mint hét évtized alatt a városi közlekedés, az úttervezés, forgalomtechnika, a hidak kiváló ismerője, tudósa és gyakorlati szakembere lett. Több munkahelye volt a földalatti tervezés után, mert ahol nem jól érezte magát, ott nem maradt, de pályafutása jelzi, hogy gond nélkül tudott váltani, mindenhol megbecsült, elismert tekintély volt. Rengeteg embert ismert és szót tudott érteni mindenkivel, soha rossz szót nem hallottam tőle bárkiről. Titkát megfejteni nehéz, ő szerény ember volt titokként annyit mondott „az ember soha ne hagyja el magát". Minden munkahelyén maradandót alkotott. Egyedülálló az, ahogy a hazai hídépítés történetét - öntevékenyen - egyedül kutatta, annak érdekében, hogy az épületek mellett a hidak értékét, a hidászat jelentőségét felmutassa, megmentsen néhány értékes hidat az átépítéstől. O mondta el, hogy aktív korában hét közben munkája kötötte le, amit a hétvégeken aktív sporttal, vitorlásának ápolásával, javításával pihent ki. Telente a zene, a társasági élet regenerálta. Nem kesergett a múlton, a kudarcokon, az őt ért csapásokon: 34 évig élt özvegyen, meleg családi környezetben hidász fiával, menyével, unokáival. Szerény ember volt, nem dicsekedett, de három fiára, tizenegy unokájára, három dédunokájára büszke volt. Gyászjelentésén Sík Sándor igaz szavai álltak: „A legnagyobb művészet, tudod, mi? Derűs szívvel megöregedni." 0 ehhez is értett, sokan ismerték, tisztelték, adtak a szavára, a véleményére. Ötletes, kitartó volt, soha nem hagyta el magát. Életmüve megbecsülendő, továbbviendő példa előttünk. Nagyon fog hiányozni, emlékét igyekszünk ápolni, munkáját folytatni. Források Önéletrajza, 1980. Révai új Lexikon, 2001. Mérnök Újság, 1999. július Dr. Gáli Imrével életéről, munkájáról (dr. Tóth Ernő), KÖZÚT 2002. szept. Búcsúzunk, dr. Gáli Imre (1909-2006) Mérnök Újság 2006. 4.