Lévárdy Imre, Magyar mérnökök. 9. füzet (2005)

14 A közéleti ember Lévárdy Imre tisztaszívü, lelkes, a közért tenni akaró ember volt világéletében. Már tízévesen, 1915-ben kitüntetésben részesült a világháborús özvegyeknek és családjaiknak nyújtott segítségért. Serdülő korától részt vett a cserkészmozgalomban, de nemcsak tag volt, hanem szervezte és oktatta a felvidéki magyar fiatalokat. 1935ben már „Rover-rajparancsnok" és az erdei iskolák szövetségének oktatója volt. Mindemellett megalapította és vezette a 116-os számú, Czuczor Gergely vízicserkész csapatot. Az érsekújvári önkéntes tűzoltó- egyesület tűzoltótisztje volt, a cserkészmozgalomban pedig önálló tüzoltószakasz-parancsnok. A Katolikus legényegylet és dalárdának is oszlopos tagja volt. Miután Kiskőrösre került, a munka alaposan kitöltötte az idejét, de tenni akart a többiekért, ezért amíg lehetett, képviselte az útkaparókat a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége Útőrszakosztályában. 1956 után, más lehetőség híján, bekapcsolódott a népfrontmozgalomba. Mélyen vallásos volt. A katolikus templomban álló szószéken a fafaragás még ma is az ő keze munkáját dicséri. Haláláig tagja volt a katolikus vegyeskarnak, és a városi énekkarban is sok éven át énekelt. A hatvanas évek végén a városi 30. számú választókerületben tanácstaggá választották, haláláig tanácstag maradt. Hogy milyen ember volt, mi sem bizonyítja jobban, mint a következő kis történet: Érsekújvárott, 1943 decemberében hazafelé tartva, a vámhídról meglátott egy vízbe esett hatéves kisfiút; gondolkodás nélkül utána ugrott a jeges vízbe. Saját életét kockáztatta, de megmentette a fiút. Hitvallása volt, hogy nemcsak magáért, hanem a környezetében élőkért és a rábízottakért is felelős, értük is meg kell tennie, amit lehet.