Lévárdy Imre, Magyar mérnökök. 9. füzet (2005)

6 Diákévek (1911-1921) Az elemi iskolát a városi népiskolában kezdte 1911 -ben, és 1917. május 5-én kapott végbizonyítványt a hat osztályról. Rendkívüli kézügyességével és jó szervezőképességével már ebben az időben kitűnt társai közül. 1917-ben megkezdte gimnáziumi tanulmányait az Érsekújvári Katholikus Főgimnáziumban. Egy osztállyal felette járt Prokopecz (Palotás) László, a később Kossuth-díjas műegyetemi tanár. A világháborús hadigazdaság miatt azonban már ekkor kiváltja a munkakönyvet, és a család megélhetését alkalmi munkával segíti a jegyrendszeres korszakban. A tanulás nehezen ment a munka mellett, néha a tanítás is szünetelt, mert az iskolát hadikórházként használták. A cseh megszállás és a trianoni új határok miatt gimnáziumi tanulmányait már csak állandó munkahely - gyári segédmunkás lett - mellett tudta folytatni. A negyedik osztályt már az „Állami Csehszlovák Reálgimnázium magyar párhuzamos osztályai, Nővé Zámky" intézményben fejezte be, de ezzel sajnos meg is szakadt a tanulási lehetősége. Az új cseh vezetés a magyar vasutasok sztrájkja miatt nagy elbocsátásokba kezdett. Nem volt pénz a tanulásra, munkába kellett állnia.