Sávoly Pál, Magyar mérnökök. 4. füzet (Budapest, 2003)

12 [9] Az új Erzsébet híd erőtani vizsgálatairól. Mélyépítéstudományi Szemle, 1964/1 [10] Az új Erzsébet híd, mint műszaki alkotás. Közlekedéstudományi Szemle, 1966/2 Jó szervező volt, az egyes faladatokra mindig a legalkalmasabb embereket, csoportokat mozgósította. Ezt a módszert magántervező irodájában vezette be, de ugyanezt alkalmazta az állami szervezetben is, ahol a lökésszerű tervezési feladatokat külső bedolgozókkal, szakértőkkel rugalmasan és eredményesen tudta elvégezni. Gazdag tervezői és élettapasztalatait munkatársainak átadta, képezte, tanította őket. Vezetése alatt sikeres, tehetséges fiatalabb gárda nőtt fel, akiknek munkáját maximálisan segítette, önállóságra, új, korszerű megoldások keresésére ösztönözte őket. Az UVATERV-nél megalapozta azt a Hídtervező Irodát, mely később az ő szellemében tudta magas szinten folytatni munkáját. A tettek ember volt, mindig mindig az alkotásra koncentrált, ezt életével és főleg műveivel bizonyította. Munkatársait, környezetét a végzett munka alapján ítélte meg, sokat követelt tőlük, de elsősorban önmagától. Szigorú, de megértő főnök volt, beosztottaiért mindig határozottan kiállt. Közismert volt szűkszavúsága. Tőmondatokban beszélt, a szavak helyett cselekedett és ezt elvárta munkatársaitól is. Kialakított és megalapozott véleményéhez kemény határozottsággal ragaszkodott, de a tárgyszerű vitától nem zárkózott el. Egyéniség volt, akit a szakma elismert és tisztelt. Nagy munkabírása, alkotó kedve, szakmaszeretete folytán méltán szolgál példaképül a mellette felnőtt hidász nemzedék számára. Munkáját, ha erről nem is beszélt, mindig a nemzet iránti tenni akarás, a haladás vezette. 1945-ben a háború pusztítása után nagy erővel a mielőbbi újjáépítő munkát segítette. Öt évtizedes pályafutása alatt kiemelkedő eredményeket ért el, sikeres alkotásai hirdetik tehetségét, tovább öregbítette a magyar hídtervezők külföldön is elismert jó hírnevét.