Sávoly Pál, Magyar mérnökök. 4. füzet (Budapest, 2003)

9 Erzsébet híd (1964) A fővárosi Duna hidak helyreállításában utolsónak maradt az Erzsébet híd. Központi fekvése folytán talán erre lett volna leginkább szükség, de ez volt a legnehezebb feladat. Már 1951 óra többször felmerült újjáépítése. Kezdetben a megmaradt láncok és a pesti kapuzat felhasználásával a régi lánchíd újjáépítésében gondolkodtak (ez gazdaságosnak is bizonyult), de a híd szélessége (2x2 sáv) a növekvő közlekedési igényeket már nem elégítette volna ki. Sávoly Pál kezdettől fogva részt vett az újjáépítés tervezésén túl az előkészítés munkájában is. Harcosan kiállt amellett, hogy a főváros ezen fontos hídját hosszabb távra kell tervezni. Elfogadtatta, hogy az átvezetett villamos mellett 2x2 nyomot kell biztosítani, ami 18,0 m széles pályát jelent. Ezt a régi lánchíd elemeivel még erőltetett szélesítéssel sem lehetett kielégíteni. Több alternatívát (függő-, ív-, és gerendahíd) vizsgáltak. Ezek közül a régi hídra emlékeztető, ugyanakkor korszerű kábelhíd bizonyult a legelőnyösebbnek és amellett gazdaságosnak is. A kábelhíd felvetésében, kidolgozásában Sávoly Pálnak maradandó érdeme van. Kitartó szakmai lelkesedéssel és több éves megalapozott érvelésével elérte, hogy 1959-ben elfogadták a kábelhíd programját, melynek tervezését a részletekig irányította, közvetlenül is részt véve benne. Emellett az építési munkákat is aktívan követte és a felmerülő problémák, nehézségek megoldásában melyek az újszerűség folytán felmerültek - tanácsaival segítette. Vezetése alatt 30 munkatárssal dolgozott a híd tervein, s "volt ideje" részletek, esztétikai kialakítás tervezésére is.