Példaképek, Magyar mérnökök. 1. füzet (1995)

KOVÁCS FERENC 1746—1819 1746-ban született — feltehetően — Győrött, s 1819. február 19-én halt meg Dégen. Diplomáját Franciaországban szerezte, ahol a legkorábban indult meg a mérnökképzés a világon. Egy ideig Pápán működött vármegyei mérnökként, később Festetits Antal gróf birtokának lett jószágkormányzója. Nem elégítette ki a vidéki elfoglaltság, s mivel bőségesen hozott magával könyveket külföldről, ő maga is a felvilágosodási mozgalom szolgálatába állt. Egyik legnagyobb érdeme az 1778-ban kiadott első magyar nyelvű útügyi szakkönyv megjelentetése. A könyv alapját Gautier 1721-ben írott szakkönyve, illetve annak német nyelvre ültetett, bővített kiadása jelentette. A francia kiadás 153 oldalas volt, míg az első magyar kiadás 215 oldalt tartalmazott. Kovács Ferenc a németből fordított magyar változatot megbővítette saját írásával, ellátta jegyzetekkel és magyarázatokkal. A magyar műszaki kifejezések új szavakat hoztak a nyelvünkbe, ezért a nyelvészek legalább annyira számon tarják őt, mint az utas szakma művelői. Sorra jelentek meg más tudományágak magyar nyelvű kiadásai is, így a fizika, az építészet, a szépírás, a mezőgazdaság, a villamosságtan stb. tárgyköréből 1777—1781 között. Kovács művének címe Az utak, és utszák építésének módja volt — benne rajzos ábrákkal. Később ez a mű szolgált mintaként a különböző utasítások és rövidebb kivonatok megjelentetéséhez. Nveét később következetesen Kovács-nak írta Kováts helyett. Kár, hogy a szerzőről készített arcképet nem tudunk bemutatni, de főhajtásra késztet úttörő tevékenysége, hogy a XVIII. században magyar nyelvű útépítési szakkönyvet írt és jelentetett meg.