Példaképek, Magyar mérnökök. 1. füzet (1995)

KOSSALKA JÁNOS 1872—1944 1872. március 19-én született Vajdahunyadón, 1944-ben halt meg Hatvanban. Az alap- és középiskoláit, valamint a budapesti műegyetemet végig kitűnő eredménnyel végezte. 1893-ban Kherndl Aladár magához vette tanársegédnek, s három esztendőt töltött el ott. Ezután 1896—98-ban állami ösztöndíjjal külföldön járt. Fél évig nehéz fizikai munkát végzett egy német hídszerkezeti gyárban, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzen. Majd rövid otthoni munka után újabb utak következtek Franciaországba és Angliába, később Kanadába és az Amerikai Egyesült Államokba. 1903-ban műegyetemi doktori címet kapott. 1906-tól egyetemi tanár a hídépítés tanszéken. 1916-ban. -- Kherndl halála után — elnyeri az ő tanszékének vezetését, később dékán is lett. Legalapvetőbb munkája a Tartók sztatikája (1920), ezért a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet aranyérmét kapta. Az Egyletnek 1927—36 között az elnöke. Tervpályázaton nyert a makói Maros-híd, a dunaföldvári Duna-híd terveiért, s megosztva Mihailich Győzővel az óbudai Árpád híd tervéért. Elnyerte a Boráros téri híd tervpályázatát is, de nem az szerint épült meg. A dunaföldvári híd viszont az ő elképzelése szerint valósult meg 1928—30-ban. Kossalka nemzetközileg is szaktekintély volt, így pl. az Aranyszarv-öböi-híd pályázatán zsűritag volt. Egyike volt legjobb műszaki pedagógusainknak. Előadásaira a leggondosabban készült, a vizsgákon türelmes volt. A szegény egyetemi hallgatók támogató szószólójának ismerték. Kiváló rendszerező és elemző képességgel bírt. Talán Kherndl professzortól vette azt a képességet, hogy a legbonyolultabb törvényszerűségeket is egyszerű módon, érthetően adta elő. Ő nem volt olyan szerény ember, mint Kherndl, mert a dilettantizmust, a korrupciót és a pontatlanságot nem tudta szótlanul elviselni. Ebből voltak ellentétei a pályája során. Munkatársai kiváló embernek ismerték és tisztelték. 1944-ben a hatvani MÁV-állomás bombázásakor halt meg úgy, hogy egy szilánkot sem találtak a testéből. Emlékét hidak, publikációk és a mérnöktársadalom őrzi.