Példaképek, Magyar mérnökök. 1. füzet (1995)

ZIELINSKI SZILÁRD 1860—1924 1860-ban született Budapesten, s 1924. április 24-én halt meg ugyanott. Egyike volt azon mérnökeinknek, akik a mérnöki gyakorlatot és elméletet egyaránt művelték. 1884-ben Budapesten szerzett mérnöki oklevelet, majd két évre állami ösztöndíjjal Angliába, Franciaországba és Németországba ment tanulmányútra. Hazatérve az útvasútépítés tanszéken lett tanársegéd — Kisfaludy Lipthay Sándor professzor mellett. 1889-ben önálló tervezőirodát nyitott. 1906-tól az út- és vasútépítés tanszéken Lipthay Sándor utóda lett a műegyetemen. 1902-ben Párizsban találkozott Hennebique mérnökkel, akinek a szabadalmát Budapestre hozta, s. tervezőirodáját a vasbetonépítésre állította. 1918-ban az Országos Középítészeti Tanács elnöke, 1921-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke. 1923ban a megalakuló Mérnöki Kamarának is első elnöke, közben a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő (Szabadkikötő) munkálatainak kormánybiztosi tisztét is ellátta 1921-től haláláig. Mérnöki irodája úttörő munkát végzett a vasbetonépítés meghonosításában. A korábban már alkalmazott vasalt betonok helyett (Wünsch-féle építmények) valódi, méretezett szerkezeteket alkalmaztak. Egyik leghíresebb munkájuk a brassó—fogarasi vasúton a Sinka-völgyi viadukt, amely kétnyílású ívhíd, 60 m nyílással — 1908-ban. Számos közúti és vasúti hidat, épületszerkezetet, víztornyot, zsilipet stb. építettek az iroda tervei szerint, s ebben Zielinski is tevékenyen részt vett. A Lánchíd átépítésénél a hídfők megerősítési kérdésének megoldásában kulcsszerepet játszott. Zielinski rendkívül sokoldalúan tájékozott, jómodorú és jó műszaki-gazdasági érzékkel rendelkező személy volt. 0 volt az első műszaki doktor, aki 1904-ben a budapesti pályaudvarok föld alá helyezéséről szóló disszertációval nyerte el ezt a címet. Zielinski Szilárdot a legkiválóbb mérnökeink között tartjuk számon.