Példaképek, Magyar mérnökök. 1. füzet (1995)

BUDAY BÉLA 1865—1941 1865-ben született Pécsett, s 1941-ben halt meg Budapesten. Mérnöki oklevelét 1886-ban a Kir. József Műegyetemen szerezte, ahol tanársegéd lett. Ezután államépítészeti hivatali munkát végzett, ahol jó tapasztalatokat nyert későbbi, a munkát javító intézkedési javaslataihoz. 1893-ban a Kereskedelemügyi (Közlekedési) Minisztériumban a hídosztály referense, később az állami utak fenntartásával foglalkozó osztály vezetője, majd az államúti szakosztály csoportfőnöke lett. 1926-ban mint címzetes államtitkár-helyettes vonult nyugalomba. Nyugállományában a minisztérium megbízásából mérnöki vonatkozású törvények, rendeletek előkészítésével foglalkozott. A Mérnöki Kamara megalakulásával egyidőben született a mérnöki rendtartásról szóló 1923. évi VIII. törvénycikk, amelyet Buday Béla állított össze, s ez fő műve is volt. Elnöke volt a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, továbbá a Mérnöki Kamara választottjaként felsőházi tag is volt. Munkássága közel esett a gyakorlathoz. Tanulmányaiban elsősorban a modern útépítést, a korszerű útfenntartást szorgalmazta. Ez utóbbinál már 1926-ban sürgette, hogy az útmesterek szolgálati gépkocsival végezzék az útbejárasok egy részét — egyrészt az útállapot érzékelése végett, másrészt a hatékonyabb intézkedés céljából. Tudatában volt a gépjárműforgalom jövendő fejlődésének, ezért az első Magyar Útügyi Kongresszuson 1928-ban szorgalmazta az úttörvény megreformálását, hogy az építési és igazgatási feladatokat korszerűbb körülmények között lehessen ellátni. Buday Bélában azt a szakembert tiszteljük, aki a korát meghaladó ösztönzésekkel segítette a közutak ügyét. Javaslatai csak halála után, mai korunkban valósultak meg.