Példaképek, Magyar mérnökök. 1. füzet (1995)

BEKÉ JÓZSEF 1867—1940 1867-ben született kereskedő családból, nagybátyja, Beké Manó, a híres matematikus volt. 1940. május 15-én halt meg Budapesten. A budapesti műegyetemet 1889-ben végezte el kitűnő eredménnyel. Különösen a matematikát kedvelte. 1890—92-ben tanársegéd volt — többek között KherndI Antalnál. 1892-ben a Kereskedelemügyi (Közlekedési) Minisztérium Szerkesztési osztályához, majd a Duna-hídépítési Osztályhoz került. Itt a kollégájával, Gállik Istvánnal minden időkre emlékezetes úttörő munkát végzett a Ferenc József híd tervezésében. Később a budapesti Lánchíd átépítésének előkészületeiben munkálkodott (1908—1914-ben). Más hidak tervezésében is részt vett, így a csongrádi közúti-vasúti, a zentai Tisza-hidaknál, a győri Kis-Duna-hídnál stb. 1904-ben ő dolgozta ki a később hatályos hídszabályzatot, s az ő munkája az államépítészeti hivatalokra vonatkozó műszaki utasítás. 1903-ban tanulmányútra küldték külföldre a vasbetonépítés magyarországi elterjesztése végett. 1906-ban jelent meg a Vasbetétes betonszerkezetek című könyv, amelyet Richter Károllyal, tanulmányúti társával közösen írt meg. Ez volt az első hazai vasbeton szakkönyv, amelyben Beké a vasbetonszerkezetek számításáról írt. Nagy sikere volt a könyvnek, amelyhez sok szakmai híresség gratulált. Számos egyéb megoldással is foglalkozott, így a láncokban keletkező feszültséggel, a folyási határ jobb kihasználásával — az anyagtakarékosság végett. Ezek az értekezések Németországban és Amerikában is megjelentek a szaklapokban. A rendkívül jól felkészült, gyakorlati és elméleti készséggel rendelkező szakembert 1922-ben, 55 évesen nyugdíjazták. Nagyértékű tervező munkáját azonban haláláig folytatta.