Békefi István: Zalai utak (Zalaegerszeg, 1978)

V. A felszabadulástól napjainkig

V. A FELSZABADULÁSTÓL NAPJAINKIG A felszabadító harcok megyénk délnyugati felében 1945. április első napjaiban még tartottak, de ahogy a harcoló alakulatok tovább vonultak, máris megkezdődött — a szovjet katonák közreműködésével — a legkritikusabb helyeken az utak helyreállítása és a fontosabb hídprovizóriumok építése. Mivel a kőbányák termelése ebben az időben szünetelt, így a Mura, a Kerka, a Zala mentén és a megyében több helyen is fellelhető gödörkaviccsal megindult az utak ideiglenes helyreállítása. A tönkrement úthálózat és a sok felrobbantott híd újjáépítése nagy feladatok elé állította az útügyi szerveket. A közúti szolgálat hároméves terve elsősorban a megrongált utak és hidak helyreállítását vette programba. A hároméves terv a helyreállítási munkák mellett még a kiépített úttal nem rendelkező községek részére bekötőutak építését is tervbe vette. Zalában ezen idő alatt — 1945—1949-es években — 19 bekötőút épült 44,4 kilométer hosszban és ezzel húsz község közlekedési gondja megoldást nyert. Építési költsége 6 153 000,— Ftba került. A 19 bekötőútból a vindornyalaki és a sümegcsehi a jelenlegi Veszprém, megyéhez tartoznak 5,6 kilométer hosszban. 1945. június 28-án egy Motoros-Martos márkájú úthengerrel megérkezett Ausztriából a gépésze és így a nyár végére már 2 db úthenger állt rendelkezésre a károk helyreállítására. 1946-ban a 74. számú út Fakospuszta—Hahót közötti szakasza kapott makadám hengerlést. 1947—1952. években folytatódtak a makadám útpályák hengerlései, a 74. számú út folytatása Nagykanizsáig, a Letenye— lenti út, a Nagykanizsa—molnári út, a Lenti— csesztregi, a Zalaapáti—zalabéri, a Bak—becsehelyi és a Zalaegerszeg—sümegi utak, de ezeken kívül még több út áthengerlése is folyamatban volt. 1949-től már 4 db úthenger volt a megye úthálózatán munkában. Az átmentett tehergépkocsinak gyors ütemben történő kijavítása után legfontosabb munkája a felrobbantott hidak ideiglenes pótlására épített provizóriumokhoz való anyagszállítás volt. Hogy a rombadöntött országban a gazdasági élet minél előbb megindulhasson, a zagyvapálfalvai üveggyár részére szükséges alapanyag — kvarchomok — zavartalan szállítása érdekében Ábrahámhegyen a homokbányához 1947-ben üzemi utat épített az Államépítészeti Hivatal. 1950-ben nagy változás állt be az utak történetében. A 690/1948. Korm. sz. rendelet és a 4278/1949. MT. sz. rendelet az utak államosítását rendelte el. Ugyanezen év január 1-én a Minisztertanács 340/1949. MT. sz. rendeletéve! az útfenntartási munkákat az újonnan alakult Útfenntartó Vállalatok kezelésébe rendelte. A fenntartási teendők mellett a vállalat útépítési munkákat is végzett. 1950. augusztus 1-én — amikor a tanácsok megalakultak •— a kis létszámban fennmaradt Államépítészeti Hivatalból a megyei tanács végrehajtó bizottságának VIII. közlekedési osztálya alakult, később ez a IX. számot kapta. Ettől kezdve 1954. III. 31-ig az állami utak feletti jogkört az illetékes megyei tanács végrehajtó bizottsága gyakorolta. 1952. január 1-vel a Népgazdasági Tanács megszüntette az útfenntartó vállalatoknál a saját gépkocsival való építési kő és egyéb anyagok szállítását és a birtokukban levő tehergépkocsikat át kellett adni az újonnan alakult Útfenntartó Teherautó Fuvarozási Vállalatnak. Ez a szervezet szerencsére rövid életű volt. A rossz szervezeti felépítésből eredő szállítási zavarok sok nehézséget és anyaghiányt okoztak az útfenntartási és útépítési munkában. 1945. április 1. napjával, minisztertanácsi rendelettel a megyei tanácsok közlekedés-osztályai megszűntek és ismét a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium jogkörébe kerültek az állami közutak és hidak. Ettől kezdve az utakat csak állami és községi (városi) utak csoportjába sorolták. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium az állami közutak igazgatási teendőinek ellátására 39