Békefi István: Zalai utak (Zalaegerszeg, 1978)

IV. Az úthálózat és szervezetének kialakulása - 1. Forgalomszámlálás

1940—1943-ban a 71. számú Polgárai—keszthelyi állami közút Zánka—vonyarcvashegyi szakaszának átépítése történt kiskő-, beton- és aszfaltburkolatra. A közúti jelzésekre való utasítást a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium 90 000/1940. számú rendeletével adta ki. E rendelet intézkedései lényegében ma is érvényben vannak. A II. világháború az utak és hidak állapotát kétféleképpen sújtotta, egyrészt a háborús kiadások miatt az utak építése minimálisra csökkent, de ennek is túlnyomó része az 1941. év áprilisában visszacsatolt délvidéken — Alsólendva és Csáktornya járások területén —• épült. Ezen felül a Muraközben telepített útőrök részére épített útőrházak emésztették fel azt a pénzt, ami az útépítéshez olyan nagyon szükséges lett volna. A másik, ami még ennél is jobban sújtotta az úthálózatot, a gyenge, túlnyomórészt alépítmény nélküli, rossz alatalajú útjaink teljesen tönkrementek a háború okozta nagyfokú terhelés miatt. 1945. áprilisában katasztrofális háborús örökség maradt ránk a zalai közutakon is. A nyugatra elhurcolt útigépekből eredő és egyéb háborús károkból az alábbiak érték az államépítészeti hivatalt: 1. Úttartozékokban okozott károk: állami utakon 8 800 pengő törvényhatósági utakon 24 700 pengő összesen 33 500 pengő 2. Burkolati károk a háborús, fokozottabb igénybevétel és a fenntartás hiánya miatt: Korszerű burkolatban: 47 000 m

2 állami burkolaton 141 000 pengő Makadám burkolatban: 14 800 m

2 állami burkolaton 222 000 pengő 26 300 m

2 törvényhatósági burkolaton 394 000 pengő 3. Felrobbantott hidak: Az Államépítészeti Hivatal területén 192 db hidat robbantottak fel 1.957,4 fm összes hosszban, amelynek értéke 7 829 600 pengő. 4. Üti gépekben keletkezett károk: a) Német csapatok által vagy német utasításra elhurcolt gépek: állami útigépek 2 db Péter hómaró 240 000 pengő 5 db útihenger 200 000 pengő törvényhatósági útigépek 3 db útihenger 126 000 pengő 1 db kőtörő magánjáró 33 000 pengő 1 db tehergépkocsi 25 000 pengő 3 db személygépkocsi 18 000 pengő b) Háborús behatás vagy erőszakos rongálás okozta károk: állami útigépek 1 db útihenger 28 000 pengő 1 db tehergépkocsi 19 000 pengő 2 db tehergépkocsi 2 db személygépkocsi 50 000 pengő 15 000 pengő 5. Épületben és felszerelésben keletkezett károk: épületkárok 1 859 pengő felszerelésekben! anyagi károk 6 099 pengő Összes háborús kár: 9 388 549 pengő A kár az 1938. évi pengő értékkel van számolva. 1 db gőzüzemű útihengerünk maradt meg a hengergépészek ügyes szabotálása folytán, s azzal a háború befejeztével azonnal megkezdtük az úthelyreállítási munkákat. A nagyszámú úthenger azzal magyarázható, hogy a Csikszerdai Államépítészeti Hivatalból hozzánk menekített úthengerek is innen lettek kihurcolva nyugatra. Ezen felül 1 db Büssing tehergépkocsit is megmentettek a gépkocsivezetők nagy kockázat árán úgy, hogy a nyugatra való indulás előtti éjszaka a hengerfejet tönkretették. A felszabadulás után azonnal kijavították és ez lett az egyetlen szállítóeszközünk. Forgalomszámlálás Magyarország közúthálózatán az 1895. évben elrendelt forgalmi észlelés a közúti forgalom számszerű megállapítását célozta. Ebben az időben a közúti forgalom kizárólag az állati erővel vont járművek forgalmából állott. A forgalom sűrűsége az egyes útvonalak forgalmi fontosságának értékmérője volt. A gépjárműveknek a közutakon való megjelenése gyökeres változást idézett elő a forgalmi viszonyok terén. Ez a közutak kiépítési módjával szemben egészen más igényeket támasztott műszaki, gazdasági és forgalombiztonsági szempontból. Habár hazánkban a forgalomban levő közúti gépjárművek száma még igen kicsi volt, mégis szükségessé vált annak megválasztása, hogy a modern közlekedési követelményeknek megfelelő utak épüljenek és ez szükségessé tette az újabb forgalomszámlálás olyan értelmű kibővítését, amely az útvonalon közlekedő járművek számán kívül azok jellegét, s főként az állati és gépi erővel vont járművek súly- és sebességviszonyai között fennálló éles különbségek értékeit is észlelés tárgyává tegye. Ez a megfontolás vezetett az 1927/28. évi forgalomszámlálás elrendelésére, aminek adatait 1929. évben tették közzé. Habár mégcsak mérsékelten is, de a fokozódó gépkocsiforgalom, növekedése által igénybe vett utak és a jövő forgalomnövekedési kilátásai arra késztették a közutak igazgatás-illetékes szerveit, hogy 1935— 1936-ban egy részletes, mindenre kiterjedő forgalomszámlálást rendeljenek el. Ez a számlálás is csak a forgalomban részt vett járművek darabszámát és terhelését vette figyelembe. Az 1955—1956-ban végzett forgalomszámlálásnál a gépkocsi-egységre való átszámítás teljesen más kulcsszámmal történt, mint az 1963. évi, ezért itt csak a gépkocsi darabszámát tudjuk összehasonlítani. A fokozódó motorizáció fejlődése tette szükségessé a személygépkocsi egység fogalmának 35