Békefi István: Zalai utak (Zalaegerszeg, 1978)

II. Zala vármegye középkori úthálózata - 4. A török hódítás kora és a végvárak sorsa

tő, hogy a török dúlások idején semmisült meg a híd. A XVIII. század végén már ismét volt hídja, mert Vályi szerint a „Szála vizének a Balatonba való befolyásánál fekvő község hosszú hídjáról nevezetes". Zalalövői „Rabok hídja", A fentiekben tárgyaltuk, hogy Zalalövőnél már a rómaiaknak fontos átkelőhelye volt a Zalán. Az utolsó fahíd helyett 1826—1827-ben kezdődött el a kőhíd építése, amit 1829-ben fejeztek be. Készült a kőhídra egy terv 1819. január 21-i keltezéssel, Póka Antal megyei főmérnök aláírásával. A ter_ vezett híd valamennyi nyílása fekvő kosárív-kettévágva. A nyílások összmérete 29 öl 5 láb, a szélessége korlátok között 4 öl. Az Országos Építési Igazgatóság nem találta megfelelőnek a 14 nyílású híd tervét, hanem, helyette egy ötnyílású tervet készített 6 öles nyílásokkal. Ez a terv 1826 tavaszán érkezett meg, s ebben az időben — és megépültekor is — ez volt az ország leghosszabb kőhíd ja. Az alapozáshoz szükséges faragott követ a horvátországi Jellavetzből szállították. A hídhoz szükséges terméskövet — a közgyűlés intézkedése szerint — a tapolcai és szántói járások fejtették és szállították Zalabérbe, onnan az egerszegi és kapornaki járások Egerszegre, s végül a lövői járás Zalalövőre. A kőszállításnak ez a stafétaszerű szállítása annak tulajdonítható, hogy a vármegye csekély anyagi eszközökkel rendelkezett, s ezért közmunkával oldotta meg. Az ilyen nagymérvű közmunkát pedig helytelen lett volna egy járásra kiróni. A további költségkímélés érdekében a megyei börtönben levő rabok munkáját vették igénybe. A rabok létszáma 57—74 között ingadozott, az őröké 21 volt. A hídépítéshez a kövön kívül 248 000 db téglát használtak fel. A kivitelezést kőművesmester irányította. A mesteremberek csaknem kivétel nélkül német nevűek, a rabok és az őrök magyarok voltak. S kezük munkája nyomán itt készült el Magyarország leghoszszabb kőhídja, a 30 öl (57 méter) össznyüású „Rabok hídja". A híd ötnyílású boltozatából két nyílás felszerkezetét és egy pillérét a második világháború végén felrobbantották. Három nyílását, hídfőit és pilléreit 1988-ban elbontották, azután, amint az új Zala-híd elkészült. A híd sértetlenül 115 évig, s utána sérülten még 23 évig állott fenn. A Zalaszentgróti Zala-híd 132 éve teljes épségben, átalakítás és hozzáépítés nélkül, eredeti alakjában áll fenn ma is. A hídnak mindhárom középpillére és mindkét hídfője faragott kőből épült. A pillérvégek kiképzése a vízfolyás felőli oldalon ívelt háromszög, a kifolyási oldalon félkör alakúak, faragott fedlapkövekkel letakarva. A boltozatok 29 cm méretű téglából készültek két tégla vastagságban, amelyeknek vastagsága a szokásos mérettől eltérően csupán 5 cm. Nagyon jellegzetesek a híd vízkieresztői, amelyek a nyílások közepén, a záradékok fölött vannak befalazva. A kerékvetőkövek páronként valamennyi pillér és hídfő fölött érzékeltetik a szerkezetet. A híd nyílásai 4 öl 4 láb (8,85 méter) méretűek, szélessége 3 öl 3 láb (6,70 méter), teljes hossza 43 méter. A kőhíd építése 1844-ben vette kezdetét és 1846-ban fejeződött be. A második világháború végén a romboló fasiszták fel akarták robbantani, de Hatamov szovjet törzsőrmester élete feláldozásával megmentette a pusztulástól és azóta Hatamov-híd néven ismeretes. Ezen kívül nagy kőhíd volt még a Zalán Zalaegerszegen és Zalabéren is. A megye felső részén voltak még: a diszeli, gyulakeszi, káptalanfai és a nemesbüki kŐhidak. A diszeli híd teljes hossza 44,70 méter, szélessége mellvédfalakkal együtt 7,60 méter. A hidat Schwarcz Károly sümegi kőművesmester építette az 1791—1793-as években. A káptalanfai híd teljes hossza 37,70 méter, szélessége mellvédfalak közt mérve 6,30 méter. Épült 1794-ben. A gyepükajáni kőhíd 1795—1796-ban épült. A nemesbüki kőhíd mellvédfal magassága a mederfenék legmélyebb pontja fölött 9,50 méter. Építéséről nincs pontos adatunk, de biztos, hogy 1860. év előtt készült, mert ebben az évben karbantartást végeztek rajta. A kőhidakat a nagy teherbírású vasbetonhidak váltották fel. 1922-ben kezdődött és 1931-ben fejeződött be négy darab Zala-híd építése, nevezetesen: a zalaapáti, balatonhídvégi, zalaszentgróti és a Zalaegerszeg—kaszaházi híd. A második világháború vége felé a visszavonuló — rombolási vágytól fűtött — német csapatok 192 db hidat robbantottak fel a megye területén, 1.957,40 fm összes hosszban, amelynek értéke 7 829 600 pengő volt. Ezek helyett és az 1967. évben még meglevő 41 db fahíd helyett is 1977. évre mind vasbetonhíd épült. A hidak évenkénti alakulása (db): Főúton összekötő Bekötő úton úton 1967 1977 1967 1977 1967 1977 Vasbetonhíd 71 76 131 200 89 80 Kőboltozatú 1 2 2 1 —1 Téglaboltozatú 1 — 1.1 3 7 3 Betonboltozatú 6 7 2 5 7 5 Fahíd — — 2 — 39 — Vashíd 1 1 1 1 — — összesen 80 86 149 210 142 89 A török hódítás kora és a végvárak sorsa Zalának bizonyos tekintetben igen rossz volt a földrajzi fekvése, mert pusztította és sanyargatta a német és a török is. 1479-ben a törökök végeztek nagy pusztítást, s teljesen felégették Szentmihály, Molnári, Szerdahely helységeket és Nyírkút pusztát. 1481. év nyarán a németek pusztították el a 19