Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)

A hűbériség korának úthálózata. Kereskedelmi utak, hidak és városok vámja, postautak

oldalára. A völgyzárógáton halad ma a 8. számú főút. A völgyzárógát a XV. században épült, ettől kezdve ezen haladhatott a buda-itáliai út is. Ezt az utat 1335-ben „hadut" néven említi oklevél a mai Zalavár határában. A Zala Megyei Levéltár 1761-ben készült kéziratos térképe „via regia vulgo Taborut", azaz „királyi út, népiesen Táborút" megjelöléssel szerepelteti Zalavártól délre az út jó darabját. 1345-ben Tapolca és Diszel között „hadut" néven említi oklevél utunkat. A veszprémi püspökség valószínű 1002-ből való alapítólevelében Szent István Veszprém, Fehérvár, Kolon és Visegrád „civitas"-okat rendelte a püspökség alá. A „civitas" szó jelentése a „comitatus"-szal, megyével volt azonos akkor. Kolon megye a későbbi Zala megye. Első megyeszékhelye, Kolon a fontos, a hídvégi átkelőt biztosította az Itália felől érkező támadások ellen. A tárgyalt úttal Gutheil Jenő is foglalkozik, és feltételezi, hogy az út nem érintette Veszprém területét, hanem attól délre húzódott. Abból indul ki, hogy a tatárok 1241 és 1242 kemény telén a befagyott Duna jegén jutottak át a Dunántúlra. IV. Béla király a dalmát tengerpartra menekült előlük. Batu kán a király elfogására Kádán kánt, Ogotáj nagykán fiát küldte ki. Kádán Buda alól indulva rövid ostromot intézett Fehérvár ellen, amit azonban nem tudott elfoglalni. A tatárok a Dunántúlon sátrat sem vertek és csak azt dúlták fel, ami éppen az útjukba esett. Mivel az oklevelek Veszprémnél nem említik pusztításukat, ezért gondol arra Gutheil, hogy az út nem érintette a várost. Glaser Lajos szerint a „Dunántúl egyik legfontosabb útcsomópontja e korban Veszprém, aminek okát a Balatont elkerülő utak torlódásában keresi. Kétségtelen, hogy Veszprém városias fejlőjdését útcsomópont jellege biztosította. A Buda-itáliai út szerintünk Veszprémen át haladt. A király elfogására siető tatárok feltehetően nem vesződtek a veszprémi vár ostromával, esetleg sikertelen ostromot intéztek csak ellene, ennek azonban nem maradt okleveles nyoma. A Balaton északi partján - mint már említettük - Laczkó Dezső római utat tételez fel. Glaser szerint a tó északi peremén húzódó középkori út Berhidánál ágazott ki a buda-itáliai útból. Az utat 1344-ben „via magna Vasarusvth dicta", azaz „vásárosutnak nevezett nagy út" néven említi Badacsontomajnál oklevél. Ez az út 1380-ban Ábrahámnál (ma: Ábrahámhegy) „viapublica", azaz „közút" néven említődik. Arácsnál és Csopaknál 1380. és 1383. évi oklevelek is „via publica" néven említik. 21