Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)

Veszprém vármegye úthálózata - A két világháború közti időszak 1915-1930 között

- a fontosabb törvényhatósági és községi közlekedést, vicinális utakat, az állami közutak hálózatába sorolta, - a kisebb közforgalmi jelentőségű utakat a községi utak hálózatába kívánta felvenni, - a törvényhatósági joggal felruházott városok törv. hat. útjai a város községi úthálózatába voltak sorolandók. Az utak közforgalmának különböző jelentősége miatt a javaslat módot adott az utaknak forgalmi szempontok szerinti osztályozására. így I., II., III. osztályú állami és ugyanígy I., II., III. osztályú községi utak lettek volna. A vázolt törvénytervezetnek a vármegyénk részéről nagy ellenzéke volt, mert autonóm joguk csorbítását látták benne, valamint az adózó lakosságra újabb megterhelést jelentett volna. Ezért a törvényjavaslat nem is került az Országgyűlés elé. A Kormány az 1924. évi IV. te. 3.§-a alapján külföldi kölcsönt, 250 millió aranykoronát vett fel. Ebből 73,5 milliót bocsátott a közutak és közúti hidak céljára. Az egyre növekvő gépkocsiforgalom új igények kielégítését követelte. Elkerülhetetlenné tette főleg a városi és nagyobb községi átkelési szakaszokon állandó burkolatok építését. így meg kell említeni a sümegi, veszprémi kiskőburkolatokat. E program keretében építették meg 1925-1929 között az országos, sőt nemzetközi forgalom szempontjából fontossággal bíró balatoni körutat is, és a Balaton megközelítését szolgáló mintegy 220 km hosszú útvonalakat. A balatoni körút megépítésével a balatoni kultúra emelkedésének első alapkövét tettük le. Az útépítési tevékenység növekedése, az útfenntartási munkákhoz szükséges kőanyagok mennyiségének emelkedése a kőbánya üzemek bővítését, számainak növelését igényelte. Ekkor létesültek a badacsonyi, káptalantóti, nemesgulácsi, sághegyi, sümegi, tördemici és zalahalápi bazaltbányáink. Később, 1965. évben a badacsonyi és tördemici bányákban környezetvédelni szempontból - országos méretű lakossági nyomás hatására is - a kőtermelést leállították, és fásítással, cserjék telepítésével újra „zöldítették" a kopár hegyoldalakat. A sághegyi és zalahalápi bányák időközben kimerültek és megszűntek. 1927-32 között épült a 8. sz. Székesfehérvár - Jánosháza - grazi állami közút Székesfehérvár - Veszprém közötti szakaszán talajjavítás után 47