Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)

A hűbériség korának úthálózata. Kereskedelmi utak, hidak és városok vámja, postautak

„Ásnak egymástól 5-6 ölnyire két árkot, a földet középen mennél magasabbra hányják, vélvén, hogy két oldalról annak könnyebben lefoly a víz. Ha kőből lenne az út, ez meg is történnék, de a földút szivacshoz hasonlítható, mely elnyeli a vizet, s mikor eleget szívott magába ahhoz, hogy az egész híg löttyé váljék, s a kocsik egész bizonysággal beleragadjanak a sárba, nincs más hátra, mint a sarat újból lehordani agyaggal és kaviccsal. Ilyen formán idő forgásával és verítékes munkával oly magasra növekszik az út, hogy életveszély nélkül alig járhatni rajta, mert zökkenésnél ha dől, olyat dől a kocsi, hogy örüljön az utas, ha néhány oldalbordájával megválthatja a nyakát. Ha pedig a város utcáit sikerül ilyen nagyszerűen felhordani, akkor nemcsak teherrel nem bírnak a gazdák felkapaszkodni a göröngyös útra, hanem a sár, a víz a pincéket és szobákat is elönti." Az utak osztályozását 1848-ig törvény nem állapította meg. Eddig kétféle út létezett: megyék és magánosok által épített és fenntartott utak. Széchenyi jól látta, hogy az útirányok kijelölése és az építendő utak kiválasztása önző érdekektől függött ami lehetetlenné tette a közúti közlekedés célszerű kialakítását. Széchenyi korában is a közmunkával történő építés és fenntartás az évszázados mulasztásokat pótolni nem tudta. Bár az 1844. évi IX. te. megszavazta a közmunkát és szabályozta felhasználásának módját, az utak építése ennek ellenére csak lassan haladt. 1848-ban az országban kiépített 276,5 mérföld közül megyénkben csak 8 mérföld, mintegy 60,5 km hossz szerepelt: a 8. számú Székesfehérvár - grazi út Várpalota - Tapolca közötti szakaszán, valamint Sümeg, Pápa, Veszprém, Csopak és Liter térségében. Ezen említett úthálózati szakaszok nagy része alap nélküli kavicsolt út volt, melyeket teljes tönkremenetelük előtt részesítették fenntartásban. Az utak fenntartásának kérdését nagymértékben előre vitte az 1851. II. 14-én kihirdetett közmunka rendelet, mely jogforrásként nem az 1849. évi III. 4-én kelt császári pátenst, a birodalmi alkotmányt, hanem az 1844. IX. tc.-et jelölte meg. Ez a rendelet két dologban különbözik az említett törvény alapján eddig teljesített közmunkától, először általános és kiterjeszti a nemesekre is, másodszor lehetőséget nyújt mással történő ledolgoztatásra és pénzzel való megváltásra is. Az említett rendelet megállapította, hogy ki hány kézi és hány fuvar napszámot köteles teljesíteni, és kimondta, hogy az országos közmunka csak az országos útépítési és útfenntartási munkáknál használható fel, 34