Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)
Utak a középkorban
Tapolcán újabban jelentős római telep körvonalai kezdenek kibontakozni. Tapolcán a városi tanács székháza előtti Hősök terén olyan útnyom került elő, ami Tapolca és Sümeg közti római utat tételez fel. Az Uzsavölgy őskori bronz kincsleleteinek bizonyítása szerint ez az út a rómaiak előtt kialakult már. Sümegtől a 84-es főút nyomvonala sejteti az egykori római út irányát. Sümeg és Keszthely között is húzódott római út. Ennek nyomait Sümeg határában, Jánosmajornál észlelték. Ez az út a mai Sümegcsehinél található római erődöt és települést kapcsolta be a forgalomba. Mint láttuk a rómaiak főútjainak nyomvonalát nem tudjuk kellő biztonsággal meghatározni. Arra meg éppenséggel nem vállalkozhatunk, hogy a megyénkben szép számmal található római településeket összekötő helyi jellegű utakról beszéljünk. Megemlítjük csak, hogy Gyarmat községnél 1940-ben gyümölcsös telepítésével római telep nyomait bolygatták meg, és a telepre vezető Ny-K irányú út vastag kavicsrétegét is megfigyelték. Szentkirályszabadján a Romkút nevű római telepmaradványoknál is észlelték régebben a telepre vezető széles út nyomát. Utak a középkorban Ammianus Marcellinus római történetíró mondja el, hogy a Pannóniába törő ellenség a római utakon nyomult előre. Ennek megfelelően a főutak mentén kiépült római telepek többet szenvedtek az ellenséges dúlástól. A mai Tapolca római elődjének 260 körüli pusztulását a települést érintő fontos utaknak is tulajdoníthatjuk. Az i.sz. V. század elején a hunok elől menekülő germán törzsek áradata zilálta szét Róma pannóniai haderejét és államigazgatási rendszerét. Ezt követően Róma kivonta csapatait és tisztviselőit tartományunkból, bár jogilag nem mondott le a tartományról. A hadsereggel együtt Pannónia tehetősebb lakói is a biztonságosabb, mögöttes tartományokba menekültek. A dolgozó tömegek maradtak csak régi lakóhelyükön. Az V. század második évtizedétől a hunok hatalmi köréhez tartozott már a mai Dunántúl. Róma 433-ben szerződésileg is átengedte Pannónia 16