Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)

Függelék

Arra különös figyelemnek kell lenni, hogy ne csak az útról folyjon le a víz az árokban, hanem ebből is elvezttessék. Az útföld mineműségét ami illeti, fehér agyag csak úgy használható, ha egyszersmind kövecses is; fazekasagyag csak alapkövezet közé jó. Különben mindkettőtől kell őrizkedni. Folyó homok csak meglehetős, a vízi homok vagy föveny pedig ha köveccsel van bőven elegyítve. Régi falbontás is jó az útra, mert száraz utat ad. Téglát útban a rómaiak is használtak. A békaköves vagy békasós föveny legjobb. Iszapos helyen az út megerősítésére kétfelől egér-, fűz- vagy rekettyerőzsék jók úgy, hogy kihajthassanak az út oldalain. Azonban előbb-utóbb elrothadván, csak ideigleni pótszerül tekinthető a rőzserakás, melynél épületromok, ércsalak s effélék sokkal célirányosabbak. Általában tehát azon kell lenni, hogy ha csak lehet, semmi fa az úttestbe ne rakattassék. A völgyet tölteni, a hegyet leszállítani — útépítésnél egyik fő szempontunk legyen. Hidat, ha csak lehet, úton keresztül építeni nem kell, hanem kővel kirakott csatornákat. Az úton a vizet keresztülvezető szabad, boltozatlan, kirakott teknőzetek is jobbak azoknál, kivált hegyoldalon, melyek egyszersmind a lefelé sebesen gördülő kocsi s a fölfelé nehezebben húzó barmok megannyi nyughelyéül szolgálnak. Éppen ezért ne egyenes szög alatt vonassanak az út irányára, hogy tudniillik mindkét kocsikerék ne egyszerre essék beléjük, s ne is fölötte sűrűn legyenek, mert télen befagyván, a járást nehezítik. Hanem rézsutan vezettessenek az úton keresztül, s a vizet is, ha lehet, ne éppen az út oldalára, hanem, kissé kinyújtatván, továbbra bocsássák ki. Amennyiben pedig iszapos és vízfolyásnak kitett helyeken csakugyan hidak kívántatnának, építtessenek ezek mindenütt, a lehetőségig értve, kőből. Mert ha többe kerülnek is, tartósabbak, tehát mégis olcsóbbak. Mivel a kőhíd mindenütt óhajtható, de sokhelyt mindig csak óhajtandó marad, a fahidakra nézve jó, hogy a felálló állásfák két kis összeszegezett deszkatetővel befedessenek az eső s ez által okozandó rothadás ellen. A padlazatra 3-4 hüvelyknyi lóganéjt kell hordatni, a fa így tovább eltart. S azután kövezetet kell rá rakni vagy kövecset, így eltartand igen sok ideig. Hegyen jobb a hosszabb, de nem oly meredek út, mint a rövidebb, de meredekebb és így nyaktörőbb is. Ha az útépítés általában szakembert kíván, a hegyi mesterséges utak készítése kizárólag csak ezeket illeti. A szolgabírónak elég lévén arra ügyelni, hogy ily utaknál minden ölre legfeljebb négy, ha pediglehet, s hosszú a vonal, csak két hüvelyknyi emelkedés legyen, hogy a marha húzhasson. Ha fényűzési cikknek látszik is, mégsem hagyhatom említetlen,/iogy olyas jelek, melyek az út menetét kifejezik, mint táblák, útmutató kezek vagy nyilak s más effélék, az utasokra nézve szintoly jótékonyak, mint, kivált meredekségen átvezető utak oldalain karfák vagy leásott cövekek, a különösen sötétben könnyen eshető szerencsétlenségek eltávoztatására szükségesek. Az elegendő széles utak mellett az árkon kívül élőfákat, nem sűrűn, nem is éppen általellenben egymáshoz, hanem mintegy felváltva ültetni, szintoly jó, különösen hóban, útmutatóul. Az úthoz közel levő sűrű bokrok hófuvatot okoznak, a sűrűn ültetett árnyékos fák miatt pedig az út, ki nem száradhatván, folyvást sáros és nedves marad. Ezen tekintetből, út melletti közel bánni kerítés vagy sövény az útnak csak kárára van. Nálunk a mezei munkával foglalkozó és elfoglalt adózó nép készíti utainkat, ezek rendszerinti csinálásideje tavasszal április, május, június, különösen május, ősszel pedig szeptember hónapok. Hogy ez útcsinálási teher lehetőségig könnyíttessék célirányos és igazságos felosztás által - fő gondnak kell lenni. 109