Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az útfenntartás és üzemeltetés eszközei

ságrendben. Az öntött aszfalt gyártása kézi meghajtású, un forgódobokban történt, melyet adagolás után fával felfűtöttek. Tüzelés közben a dobokat forgatták az egyik végére felszerelt fogaskoszorú és fogaskerék segítségével. Az aszfaltgyártáshoz szükséges zúzalékot nyitott, fatüzelésű zúzalékszárítóban szárították. A kb. 3 m

3 felületű szárító felmelegített felületére egyenletes rétegben zúzalékot terítettek, majd lapáttal*forgatták. A zúzalékszárító tálca, éppúgy, mint a forgódobok, széles vaskerekekre voltak szerelve. A kész aszfaltot talicskával juttatták el a bedolgozás helyére, és kézi hengerekkel terítették. Ezt később a vegyes tüzelésű, majd az olajtüzelésű masztikátor (REISER) váltotta fel. A hígított bitumenek megjelenésével az un. „kötőzúzalék" gyártás is elkezdődött, amelyet kátyúzásra és aszfaltburkolat készítésére egyaránt felhasználtak. A keverék előállításához szükséges bitument a fent ismertetett üstökben hevítették fel. A zúzalékszárítás un. „WOHÁNKA" típusú forgódobos, petróleumtüzelésű, robbanómotor (MIA) meghajtású zúzalékszárítóval történt. A keveréshez 275 lites betonkeverő gépet alkalmaztak, amelyet szintén robbanómotor, később villanymotor hajtott meg. A keverő egység könnyen mobilizálható volt. A fejlődés következő állomás a KÖZGÉP által kifejlesztett 300 kg-os aszfaltkeverő gép és a „MARABU" zúzalékszárító volt. Mindkét berendezést elektromotorok hajtották meg, a zúzalékszárításhoz tüzelőolajat használtak. Ezek a berendezések a 60-as évek elején jelentek meg a Közúti Igazgatóságoknál, és még ma is dolgoznak. A közúti forgalom növekedésével megnőtt az igény az aszfaltszőnyeg burkolatok iránt. A hengerelt aszfaltburkolatok készítéséhez a KÖZGÉP kifejlesztette az AK—12. típusú keverőtelepet. (Viszonylag kevés berendezés készült ebből a típusból.) Majd a 60-as évek közepén jelentek meg a C—25-ös aszfaltkeverő telepek, amelyek már lehetővé tették az útépítő vállalatok számára az iparszerű aszfaltgyártást. Ez a gép azonban a magyar aszfaltkeverőgép-gyártás csúcsát és végét is jelentette egyben. A 70-es évek elején megjelenő korszerűbb és nagyobb külföldi gépek az évtized végére fokozatosan kiszorították a C—25-öst a vállalati szférából, s azok a Közúti Igazgatóságok kezelésébe kerültek. Átadás előtt a KÖZGÉP felújította a berendezéseket, a telepítést pedig az átadó vállalat végezte. A program 1981. évben fejeződött be, ekkorra minden Közúti Igazgatóság rendelkezett legalább 1 teleppel. A szombathelyi Igazgatóság sárvári kavicsbányájához állította fel a magáét, hogy a helyi kavicsból előállított aszfalt az alsóbbrendű utak megerősítéséhez legyen felhasználható. 85