Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)

Az útfenntartás és üzemeltetés eszközei

AZ ÚTFENNTARTÁS ÉS ÜZEMELTETÉS ESZKÖZEI Útfenntartás Az útfenntartás szerszámai, eszközei, gépei és az adott korszak technikai fejlettsége, az alkalmazott technológiák között szoros összefüggés van. A tömeges motorizáció kezdetéig (kb. az ötvenes évek eleje) uralkodó volt a makadám pálya, földút vagy kavicsolt földút. A burkolatok folyamatos fenntartásához kőzúzalékra (20/40-es fenntartási kő), vagy kavicsra volt szükség, melyet a bányákból szállítottak vasúton. A vasútállomásról tehergépkocsik szállították az anyagot depóniákba, de gyakrabban közvetlenül a javítandó útszakaszra, egymástól 100200 méter távolságban — a padkának erre a célra kialakított részére 0,5 m

3-es prizmákba. A prizmákból a szakaszos útőr dolgozta be talicskával és kézi szerszámokkal, kötőanyagként az árokpart földjét használva. Munkahelyi szállításoknál, illetve burkolatjavításoknál - ha a távolság vagy a terepviszonyok indokolták — gyakran alkalmaztak lovasfogatot, melyeket a közeli falvakban béreltek. Az állomásról történő elfuvarozáshoz az ÁEH saját gépkocsiparkkal rendelkezett A II. világháború után ittmaradt amerikai gyártmányú gépjárműveket az UTIGÉP. Vállalat alakította át billenő platósra. 1952. január 1-től az Útfenntartó Vállalatoktól bevonták a haszongépjárműveket az ún. UTEFU Szervezetekbe, melyek regionálisan egyegy nagyobb városban alakultak meg. (Rövid életű szervezetek voltak.) A kiesett kapacitást a gyorsan erősödő TEFU Vállalatok pótolták, egyidejűleg kezdetét vette az Útfenntartó Vállalatok saját tehergépjármű parkjának kiépítése, amely viszonylag lassú folyamat volt. Az 50-es évek elején jelentős útépítések kezdődtek városokban, településeken, bekötő- és összekötő utakon. Ebben az időszakban az útépítés szinte kizárólagosan makadám pályák készítését jelentette, hagyományos, régi módszerekkel, ahol a gépesítést csupán az úthengerek jelentették. Az úthengergépészek világa,'helyzete abban az időben különleges volt. A hengergépeket két fő csoportra lehetett osztani: a motoros gépekre, ezek voltak a MARTOS úthengerek (egy, szinte teljesen ép példánya megtalálható a zalaszentgróti üzemmérnökség telepén), a másik csoportba a gőzhengerek tartoztak. A gőzhengergépészek presztízse hasonló volt a korabeli mozdonyvezetőkéhez. A hengergépészek a makadám pályák építésének mesterei voltak abban az időben, szinte művezetői szinten tevékenykedtek. 79