Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története a Borostyánkő úttol az E-65 Európa útig. (Budapest, 1987)
A római kori úthálózat
A ROMAI KORI ÚTHÁLÓZAT A kelták 400 év alatt kifejlődött civilizációja, az értékes dunántúli települések, az itt kialakult ipar és mezőgazdálkodás lehetett az egyik vonzó erő, ami a rómaiakat Pannónia meghódítására ösztönözte. Octavianus i. e. 34-ben, még mint triumvir ütött be először Illyricumba, majd i. e. 10 körül sikerült a rómaiaknak ezt a területet súlyos harcok árán megszerezni. Az itteni kelta telepek kézművesei a római hódítás után is folytathatták mesterségüket. A későbbi római települések is sokszor a kelták helyén fejlődtek ki. A római hódítást a jól szervezett hadsereg hajtotta végre, majd a hadjáratokat követően nyomban megkezdődött a légiók és segédcsapatok mozgását, az utánpótlás szállítását szolgáló utak építése. Ezekből alakult ki később a nagyszerű római úthálózat. Ennek az úthálózatnak felderítése újabban élénken foglalkoztatja a régészeket, mert a nyomvonalak pontos meghatározásával a hézagos írásos emlékek jól kiegészíthet ők. Az így kapott topográfiai adatok pedig biztos alapul szolgálnak a kor településtörténetének és hadtörténetének kutatásához. Jól behatárolhatók így azok a területek, ahol a korai császárkorban a Belső Pannóniát megszálló hadsereg táborai keresendők, de a korabeli kereskedelem vizsgálatához is fontos támpontokat kapunk. Mai adataink közel egy évtized gondos munkáját takarják, ami korábbi régészeti és történelmi adatok, középkori oklevelek és földrajzi nevek gondos értékeléséből és aprólékos terepbejárások sorából tevődött össze. A rómaiak a Dunántúlon három nyugat-keleti főutat építettek. Északon a Duna jobb partján a „limes utat" Vindobona-Aquincum— Mursa—Singidunum (Bécs-Buda—Belgrád) között. A Dráva irányát követte a Poetovio (Ptuj, vagy németesen Pettau) és Mursa (vagyis Eszék) közötti főútvonal, majd a Száva középső szakaszát az Emona—Siscia— Mursa (Ljubljana—Sziszek—Eszék) főút. Ezt a három utat kötötte össze az Alpok keleti nyúlványai és a síkság érintkezésénél kiépült Carnuntum, illetve Vindobona—Savaria—Poetovio és Sirmtum (Petronell, illetve Bécs—Szombathely—Pettau—Szávaszentdemeter) útvonal észak-déli irányban, a mai Vas megye területén át. Átkötő szerepe volt & Savaria— Bassiana—Murseíla—Arrabona (Szombathely—Győr) és a Savaria— Sopianae (Szombathely-Pécs) útvonalnak. A régészek máig pontosan feltérképezték a Savaria—Bassiana utat és a Borostyánkő út magyarországi szakaszát, s ezzel együtt az útmenti őrállomások rendszerét is felderítették. Egy ilyen őrállomás feltárását végezték el 1980-ban Katafán, ahol az út dél felől egy keskeny, mély 15
