Karoliny Márton: Tolnai utak. (1982)

Bevezető - I. A kelták és rómaiak közlekedése

I. A KELTÁK ÉS A RÓMAIAK KÖZLEKEDÉSE A mai Tolna megye, területének nagyobb részén, igen jó életfeltételeket nyújtott a történelem előtti idők embe­rének. A számos vízfolyás, elsősorban a Duna partjai, mind alkalmasak voltak a letelepedésre. A Hegyhát erdő­ségei, a vízfolyások, a mocsaras területek minden évszak­ban megfeleltek a vadászatnak és a halászatnak. A lankás­dombos területek és a fátlan Mezőföld az állattenyésztést és a földművelést tették lehetővé. A kelták Az itt élt népek közül, a kelták fejlett civilizációjáról tanúskodnak a megye területén feltalált leletek. Már városi jellegű településeik is voltak, ahol iparcikkeket készítettek, ezeket kereskedelem útján értékesítették. Regöly környékén pénzverőjük volt, ahol még Fülöp-féle macedón pénzeket is hamisítottak. A pénz használata tette lehetővé a távoli területekkel kialakult kereskedel­müket. Az áruk szállítására nem csak emberi erőt és mál­hás állatokat használtak, kocsikkal is szállítottak. Ez tette szükségessé járható csapások kialakítását, főképpen a fás területeken. Nagyobb távolságra vízi szállítást is igénybe vettek, elsősorban a Dunán, így kapcsolatuk volt görög, macedón és etruszk területekkel. Lehet, hogy a Kapóson is hajóztak, erről egy Kurd melletti lelet tanúskodik. Esze­rint oda egy Felső-Olaszországból származó hajórako­mány érkezett. Kocsiút vezetett Erdélyből, a Maros mentén, a Körö­sök torkolatánál érte el a Tiszát, majd Baja irányában haladva, az útvonal Bátánál és Dunaújvárosnál keresz­tezte a Dunát. Tolna területén számos településük volt, ezek egy részén alakultak ki a későbbi római erődök és városok. A kelták Tolnába fegyveres hódítással kerültek, ie. 560 körül. Hatalmuknak a rómaiak vetettek véget egy ie. II. században megindult és iu. 8-ban befejeződött háborúskodással. A római úthálózat A kelták 400 év alatt kifejlesztett civilizációja, az értékes dunántúli települések, az itt kialakult ipar és mezőgazdál­kodás lehetett az egyik vonzóerő, ami a rómaiakat a Dunántúl meghódítására ösztönözte. Az itt megmaradt kelták, a római hódítás után is folytathatták értékes mes­terségeiket. A római hódításokat a rendkívül jól megszervezett had­sereg, a légiók katonai fölénye tette lehetővé. A hadjárato­kat nyomban követte a légiók mozgását, az utánpótlás szállítását szolgáló utak építése, amiből a nagyszerű római úthálózat alakult ki. Az utakat a katonai műszaki alakula­tok, békeidőkben maguk a légiók építették. Külön szerve­zet volt a hídépítők, a pontifexek alakulata. A meghódított Pannóniában három, nyugat-keleti irányú főutat építettek ki. Délen a Száva középső szaka­szát az Emona-Siscia-Mursa útvonal, a Dráva völgyét közelítette meg a Poetovio-Mursa irányú út. Északon és keleten a Duna jobb partját követte a Vindobona-Aquin­cum-Mursa-Sigidinum főút. Ez a birodalom határán vezető „limes út", mely Tolna területén a legfontosabb hadi út volt, és maradt a történelem folyamán. Tolna a Valéria tartomány része lett, ez a Duna és Dráva közé ter­jedő területen volt. A hadsereg elhelyezésére táborokat - castrumokat épí­tettek. Az ezekben elhelyzett légiók pacifikálták a környe­zetet, és védték a limest a Duna-Tisza közén élő „barbá­rok" betörései ellen. A táborokon kívül, a part és a dunai kikötők védelmére erődöket is építettek, ezek fényjelzé­sekkel érintkeztek egymással. A római úthálózatra vonatkozó adatokat, a fennmaradt útikönyvek, az itinerariumok tartalmazzák. Antoninus Itinerariuma a limes út mentén Altianae (Bán), Altinum (Mohács), Lugione (Dunaszekcső), Ad Statuas (Vár­domb), Alisca (Szekszárd), Alta Ripa (Tolna), Lusino (Kömlőd), Annamatia (Baracs) és Intercisa (Pentele) erő­döket sorolja fel. Erődök voltak a Duna bal partján is, Dunaszekcsővel és Kömlőddel szemben. A megye terüle­tén, a Dunától távolabbi helyeken is voltak erődeik, Hetény, Leperdpuszta és Értény környezetében. Az egyes erődök és városok közti távolságokat az itine­ratiumok mérföldekben adták meg. Egy MP=1000 pas­sus, kettős lépés=1480 m volt.Használták a hosszak méré­sére a stádiumot is, ez 1,8 km-t tett ki. A limes út „szelvé­nyezése" déli irányban, Aquincumnál kezdődött, a mér­földeket 2,4-2,5 m magas, kör keresztmetszetű, az út mellé felállított mérföldkövekkel, - lapis miliarius -jelez­ték. A köveken a kezdőponttól mért távolságot vésték be, emellett esetenként, az út építésére vagy felújítására vonatkozó adatokat. Tolnában 12 ilyen kő maradt fenn a limes út mentén. Ezek közül Baracsnál, a római castru­mon átvezető úton „AB AQ MP LV" feliratú követ talál­tak. Egy Paksnál kiásott kő „AB AQ MP LXXIII", egy Faddnál talált kő „AB AQ MP LXXXVI", egy Tolna és Szekszárd közötti kő XCVII feliratú volt. Végül Eszéknél (Mursa) a CLX feliratú követ találták. (Óbuda és a Dráva közötti távolság 238 km). A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban őrzött, 1887-ben Faddtól délre, a cseri legelőn feltalált római mérföldkő. Felirata szerint Caius Valeríus Maximinus császár idejében, 236 körül állítottakfel, Aquineumtól LXXXVI mérföld távolságra. A Múzeum felvétele. 5

Next

/
Thumbnails
Contents