Karoliny Márton: Tolnai utak. (1982)

Bevezető - VI. A szabadságharctól a XIX. század végéig

szerint megállapított úthálózatot. Az országos állami úthálózatot az 1894-ben végrehajtott forgalomszámlálás eredményei alapján jelölték ki. A kijelölt utakat 1—63-ig terjedő sorszámmal látták el. Tolna megyén a 8. sz. budapest-eszéki állami út vezetett át. Az állami és törvényhatósági utak hatósági, építési fenntartási feladatait az ÁÉH látta el a megyében, emellett az állami és megyei épületekkel kapcsolatos ilyen feladatokat is végezte. A vármegye útalapjából fedezte az utakkal kapcsolatos költségeit, az évente megszavazott költségvetései szerint. Az utakkal kapcsolatos hatósági feladatokat az alispán és a vármegyei főjegyző látták el, az ÁÉH közbenjöttével. A hivatalnak a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter, az állami utak tekintetében közvetlen felettese volt, a törvényhatósági utakkal kapcsolatosan pedig szakfelügyeletet gyakorolt, a közúti kerületi felügyelők útján. A Szekszárdi Államépítészeti Hivatal személyzete 1900-ban 1 főmérnök, a hivatalvezető, 2 mérnök, és 1 irodatisztből állott. Az állami utakon végzett munkákat a dunaföldvári, és szekszárdi állami útmester, a törvényhatósági utakét a szekszárdi, bonyhádi, dunaföldvári, simontornyai és dombóvári útbiztosok irányították. Az útmesterek 40-50, az útbiztosok 120-150 km-es hálózatokat gondoztak. Útfenntartási és építési munkák A fenntartási munkák leglényegesebb része a „fedanyag" elterítése és a fenntartási hengerlések voltak. A makadámpályák fenntartásánál tavasszal „beágyazták" a kátyúkba a fenntartási kavicsot, nyáron a kipergett kavicsot „levonták" a padkákra, majd ősszel ismét ráterítették a kőpályára. Az ilyen munka nagyságrendjére az jellemző, hogy a XIX. század végén az állami utakba 2650 köbméter, a törvényhatósági utakon 8500 köbméter fedanyagot dolgoztak be évente a megyében. Ez aztán az első világháborúig, az állami utakon évi 3600, a törvényhatósági utakon 15000 köbméterre emelkedett. Emellett, az „útkaparók" állandó munkája a vízeresztés volt, a makadámpálya és a padkák védelmén, az árkok tisztításán, a fák gondozásán és az úttartozékok meszelésén kívül. Az „útkaparók" a későbbi útőrök 5-8 km hosszú útszakaszokat gondoztak, a szakaszuknak gazdái voltak, annak minden munkáját ellátták. Ennek érdekében állt, hogy szakaszuk mellett lakjanak, községekben, vagy a szakaszukon épült útőrházban. Még a második világháború előtt öt megyei és három állami „útkaparóházat" tartottak nyilván a megyében, ezek közül öt volt kettős és három egylakásos. A Cecére vezető feltöltött úton, a Sárvíz-csatornán építendő jármos fahíd terve. A Magyar Királyi Országos Építési Főigazgatóság rendelkezésére, 1818. február havában rajzolta Rigner I. 27