Karoliny Márton: Tolnai utak. (1982)

Bevezető - VI. A szabadságharctól a XIX. század végéig

VI. A SZABADSÁGHARCTÓL A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG A szabadságharc eseményei Tolnában 1848. október 7én Róth osztrák tábornok Ózora melletti terjes vereségével indultak meg, majd a Duna melletti főúton, a tavaszi hadjárat után, 1849-ben Péterváradra menekülő Jellasicshadsereg menekülésével értek véget. Osztrák közigazgatás A közigazgatás, a szabadságharc leverése után egy ideig egyes régi megyei tisztviselők kezében maradt. Az alkotmány 1851-ben, az egységesítő birodalmi pátenssel megszűnt. Az országot öt kerületre osztották fel, Tolnát a pécsi kerületbe sorolták. A kerület élére helytartót neveztek ki, a vármegye élére pedig megyefőnököt. Ebbe a szervezetbe aztán német beamterek kerültek; a hivatalos nyelv a német lett, minden közigazgatási és közgazdasági intézkedés osztrák érdekeket szolgált. A vármegye élén a Hochlőbliche K. K. Comitats Behörde állott, a műszaki ügyeket, a Tolnauer K. K. Comitats Bau Amt intézte. (A Nagytekintetű Megyei Hatóság és Megyei Építési Hivatal.) Az utak kijavítását Conservierung-ként említették. Egy a szekszárd-pécsi és szekszárd-veszprémi utak helyreállításához szükséges kő és kavicsanyagra vonatkozó felterjesztés előadója Hübner Ingineur-assistent volt 1854-ben. A Dunaföldvári Főszolgabíróság 1853-ban készült két jegyzékében, a fő- és mellékútvonalak állapotát, hosszát, javításának szükségességét állították össze. Főútvonalak a járásban a buda-eszéki állami és a Paks-Dorog-pécsi katonai utak, 24 ezer öl hosszal. Mellékvonalak a Bikácson-Dorogon át Szekszárdra, a Földvárról Fehérvárra, a Földvárról Soltra és a Paksról Németkérnek és Fehérvárnak vezető utak 17800 öl hosszúsággal. A javítások elvégzését közmunkával rendelték el. A vasúthálózat kiépülése A népünk számára nehezen elviselhető helyzetet enyhítette, hogy egyrészt egy nagyütemű gazdasági fellendüléssel esett egybe, másrészt a vasútvonalak kiépítése is döntő változásokat hozott. Tolnát első ízben a zákány-dombóvári vonal 1872. évi kiépítése érintette. Ezt a dombóvár-bátaszéki vonal követte 1873-ban; az Tolna déli részét kötötte be a vasúti forgalomba. Legjelentősebb volt a kelenföld-dombóvári, Kapós völgyén vezető vonal 1882. évi üzembe helyezése. Ebbe csatlakozott 1883-ban a rétszilas-szekszárdi vonal, amely még 14 évig csonkán végződött Szekszárdon. A vasútvonalak kiépítésének egy második, de még a XLX. században megindult ütemében helyezték üzembe a hidegkút-tamási, a hajmáskér-dombóvári, az adonyszabolcs-paksi és a szekszárd-bátaszéki vonalakat. Egy harmadik ütemet képezett a baja-bátaszéki és a pécs-bátaszéki vonalak üzembe helyezése 1909-191 l-ben. A megyét érintő vasútvonalak végleges kialakulása a dunaföldvár-solti 1928. évi kiépítésével fejeződött be. A Kapós völgyén átvezető budapest-fiumei fővonalon kívül, a mellékvonalak általában a mezőgazdasági érdekeket szolgálták. Hiányzott egy, a megye derekán átvezető kelet-nyugat irányú vasútvonal. A vasúthálózat tökéletesen átalakította a megye közlekedését, a megyeszékhely fejlődését azonban hosszú ideig nem segítette elő, sőt a közúthálózat fejlődését is visszatartotta. Szekszárd úthálózata A megyeszékhely neve először I. Béla alatt, az apátság megalapításakor szerepelt ZEGZUARDU formában. Szekszárd nevét később, a XVIII.-XIX. században gyakran írták SEXARD vagy SZEXÁRD formákban. Ezekben mintha a régi római Sex arás elnevezés csendülne át másfél ezer éven. Jelentőségét a középkor folyamán az apátság adta meg. A kereskedelem és a közlekedés központja, az akkori fogalmak szerinti, a Duna partján kialakult nagyváros, Tolna lett. A mezőváros jellegű Szekszárd a török felszabadító háborúk során teljesen elpusztult. Az osztrák kamarai jószágkormányzóság, először Űjpalánk helyén állított fel tiszttartóságot, a Sárvíz két partját összekötő híd mellett. Ebből a településből fejlődött újjá Szekszárd, ahol az árvíztől mentes magaslatok igen alkalmasak voltak a beépítésre. A baktai forrás vizét ismét bevezették a kialakuló városba. A szekszárdi szőlők nem pusztultak el, így a borkereskedelem újra megindulhatott. Adatok vannak arról, hogy 1703-ban már Londonba és Amszterdamba is szállítottak idevaló bort. Ezt az újra megindult hajózás tette lehetővé, a vontatóutak (pating) helyreállítása után. Mégis, az élő Duna 16 km-re volt a várostól így a közlekedés gerince a városon átvezető, kavicsszórással fenntartott országút, a „vámút" maradt. Ennek mentén épültek ki az újváros és az alsóváros házai, a postaállomás is. A város iparának első kialakulási formái, 1720-50. között, a takács, szabó, pintér, molnár és más céhek voltak. Szekszárd azonban kiesett az országos forgalomból. A napóleoni háborúkat követő gazdasági pangás, egyébként is korlátozta a város fejlődését. A vármegye székházának megépítését is csak 1826-ban lehetett kezdeményezni. A rendszeres dunai hajózás megindulása adott végül mégis módot arra, hogy a város bekapcsolódhasson az országos forgalomba. Ezért 1872-ben kezdték meg, a Keselyűsig vezető 12 km hosszú út kiépítését, de a folyóág hamarosan feliszapolódott; a személyhajók a továbbiakban Gemencnél kötöttek ki. A bogyiszlói dunai átvágással vetélkedés indult meg Tolna és Szekszárd között, hogy a gemenci vagy a dombori kikötőkhöz vezető út épüljön-e meg. Végül is a közlekedésügyi miniszter hatezer forinttal, a dombori út építéséhez járult hozzá, így ez épült ki hamarább. A vasútépítések megindultával, a szekszárdiak a Simontornya-szekszárdi vonal megépítését kezdeményezték még 1881-ben, a város vasúti bekötése, Rétszilasról kiindulóan épült meg 1883-ban. A város állítólag vonakodott hozzájárulni, a Nagyváradról kiinduló, Alföld-fiumei országos fő vasútvonal olyan kiépítéséhez, hogy az Szekszárdon vezessen át. így Bátaszék lett a fővonal csomópontja. A város végállomás jellege csak 1897. augusztusában szűnt meg, mikor a szekszárd-bátaszéki MÁVvonalat üzembe helyezték. Ez a késlelkedés, nemcsak a város, hanem az egész megye gazdasági fejlődését visszafogta. Az állomáshoz vezető út kiépítése már 1883-ban negtörtént, az állami út és a MÁV-vonal között, majd bekötötték a gemenci útba is. Ezzel egy időben történt 23