Székesfehérvár útjai és hídjai (Székesfehérvár, 1997): Juhászné Viniczai Ágnes

A barokk Székesfehérvár útjai és hídjai (1711-1810)

A BAROKK SZÉKESFEHÉRVÁR UTJAI ES HIDJAI 1732-ben a Fő utcán, 1738-ban a Palotai kapu sorompójánál köveztettek egy szakaszt.

89 1805-ben a Budai kapun kívül fekvő király útját (via regia) nyárfából készült kockákkal rakták ki, hogy tartósabb legyen, mivel a vásárok idején a nagy kocsiforgalom tönkreteszi.

90 A via regia a Buda felé vezető út lehetett. Közmunka igénybevételével is készültek kőutak. 1752-ben a rácvárosi utca kövezéséhez a tanács 40 öl követ adott, amit a rácvárosiak fuvaroztak húzóbarmaikkal. 1766-ban a budai külvárosi Eöreg (Móri) utcát rakták ki a Budai kaputól kezdve, amihez a budai és rácvárosi marhás lovas gazdáknak kellett a követ hordaniuk.

91 A XIX. század elejétől alkalmazott a város állandó útkövezőt. Ezek a korai kövezések nem voltak összefüggőek, csak kisebb útszakaszokat érintettek, pl. forgalmasabb csomópontokat (belváros kapuinak környékét) és a vízfolyásos helyeket (híd, áteresz építése helyett). A csatornázási munkák A körülvevő mocsarak lecsapolására a kisebb vízelvezető munkálatok az 1710-es évek végén kezdődtek el.

92 Az 1720-1730-as években gátat építettek a Hosszú víznél (Gaja-patak), a várost körülvevő rétek védelmében.

93 A Sárvíz szabályozási munkáinak beindulását Mária Terézia rendelkezései nagyban segítették. A tervek elkészítéséhez a felemelt sóalap 1.5 %át bocsátotta rendelkezésre, amiből Fejér és Veszprém megye 1763-ban megbízást adott Bőhm Ferencnek, az Esterházyak tatai uradalmának mérnökének, a szabályozási terv kidolgozására.

94 Az elmocsarasodást fokozták a malomgátak, a folyó egész szélességében keresztülfektetett rőzsegátak, melyek akadályozták a víz szabad lefolyását. A királynő elrendelte a vízfolyás mindennemű akadályának, különösen a malomgátaknak a lerombolását. A szabályozás költségeiről úgy rendelkezett, hogy azt a várható haszon arányában a földesurak viseljék. '

h Az 1764. évi pozsonyi országgyűlésen is felvetették a város követei a Sárvíz lecsapolásának ügyét, ami az ország XVIII. századi legnagyobb vízrendezési munkája volt. 1771-től indult meg a rendszeres csatornaépítés.

93 A csatornázás, a mocsaras részek kiszárítása, a szárítóárkok ásása évtizedekig folyt, de még így is többször volt kiöntés, áradás. 1775-1779 között alakították ki a keskeny csatornákat a korábbi, a várat körbevevő széles várárok helyén. (Malom, valamint Várkörúti csatorna) 92 1782-1783-ban készítették a Sárvíz szabályozását a Palotai külváros térségében. 1784-ben készült el Bőhm Sárvíz kiszárítási terve.

93 1787-ben az „áradások megszüntetésére" az ún. Nedves rét és a Gajapatak között létesítenek egy új csatornát.

% A csatornák tisztogatása egyre nagyobb feladatot jelentett a város részére. 1784—85-től kezdve csatornabiztos is volt a városban.

97 A vizek szabályozásával új városrészek, új útvonalak alakulhattak ki. Megszűntek a korábbi nagy hosszúságú fahidak, kisebb nyílású, de sokkal több híd épült a táguló város csatornái felett. A város úthálózatának változása Az úthálózat változása összefügg a mocsarak lecsapolásával, a várfalak megszűnésével, az új városrészek kialakulásával. A városról és környékéről 1783-ban az I. katonai felvétel, a város belterületéről 1797-ben Liptay János térképe készült el, melyek tudósítanak a város szerkezetéről, az utakról és hidakról. Az I. katonai felvételen még a középkori Budai út nyomvonala is látható, de a XVIII. század Budai útja már a mai Szekfű Gyula út - Széna téren át - a Király sor vonalán haladt a Budai kapu felé. A legjelentősebb útmódosításokra a katonai felmérés után került sor. 1787-1793 között készült el a várfal déli oldalán az Új kapu.

98 Az Új kapu a mai Szent István tér déli és a Vörösmarty tér északi torkolatában nyílott, a déli városrész (Újváros) főútjának a mai Széchenyi útnak a közvetlen bevezetését biztosította a Belvárosba. Korábban ebből az irányból a Belvárosba csak a Palotai kapun és hídján át vezetett az út. Ezzel együtt épült meg az új Budai út (a mai Budai út nyomvonalán) ami a vár déli végéhez, az Új kapuhoz vezetett

99 (a korábbi mocsarak helyén). Ekkor változott meg az a több mint hét évszázados útirány, melyen Budáról csak az északi Budai kapun (és a közel 160 m hosszú várárok feletti fahídon) lehetett a Belvárosba érkezni. Liptay János térképén már látható az Új kapu és az új (Budai) út. A térkép iránt a Budai királyi építészeti igazgatóság is érdeklődött. '* A Sárvíz szabályozásának hatására, a külső Palotai kapun kívüli (korábban mocsarakkal határolt keskeny földnyelven haladó) palotai út nyomvonala is változott, kiegyenesedett, nyugatabbra tolódott. Az I. Katonai felvételen a palotai út korábbi vonala látható, a Liptay térképen már csak az új nyomvonal. A várkapuk és hídjaik átépítései A korábbi hat várkapuról és hídjaik átépítéséről az alábbiakat tudjuk. \.A Budai kapu hídja a XVIII. században közel 160 m hosszú fahíd volt. 1779-ben még a fahídként újították fel.

100

1795-96-ban jóval kisebb nyílású kőhídra építették át. Az átépítéskor a Gaja korábban várárokba vezető vizeit már a Varga csatorna szállította. A széles várárkot még 1775-79-ben csatornázták.'

,: A fahidat 1795-96. évi átépítésekor Király hídnak, a kőhidat később Szent János hídnak hívták.

101 Átépítését a megye közönsége is támogatta 200 forinttal, valamint a város 1000 forint kölcsönt is vett fel, amit többek között erre a hídra is fordítottak.

102 Az I. katonai felmérésen még hosszú fahídként látható (1783), a Liptay-féle térképen (1797) már kisebb nyílású kőhídkent. A Budai kapu sorsa. 1735-1742 között Bél Mátyás a Budai kapuról még azt írta, hogy azon volt látható Albánia szobra, egy kőből faragott nőalak, a falba mélyítve.

103 1800. november 19-én Ferenc császár Zámolyon keresztül Székesfehérvárra érkezett (olyan úton, amelyet előbb rendbe hoztak). A király szemlét tartott inszurgensei (1500 nemes) felett. József nádor a király eltávozása után javasolta, hogy a város nagyobbítsa meg a régi Budai 24