Kerekes Imre: A Szabolcs-Szatmár megyei közutak története (Nyíregyháza, 1982)
Bevezetés
Bevezetés A nyíregyházi Közúti Igazgatósága azzal bízott meg, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei közutak történetének megírásához szükséges adatokat felkutassam és összegyűjtsem. Örömmel vállaltam, mert a megye nemcsak szülőföldem, de útügyi szolgálatom jelentős része is Szabolcs-Szatmárhoz kapcsolódik. Reméltem, hogy a két világháború közötti és a felszabadulás utáni, tehát a közelmúlt adatainak összegyűjtésében az emlékezet is segíteni fog. Tévedtem. Nem az emlékezettel esett baj, hanem az emlékezést igazoló adatok nehezen, vagy egyáltalán nem kerültek elő. Csodálkozva tapasztaltam, hogy a messzemúlt jellemző adatai könnyebben elérhetők, mint a közelmúlté. Az okokat akkor értettem meg, mikor a helyzetet jól ismerők feltárták előttem az iratok sorsát. A szatmár-beregi alispáni iratok 1940-től Szatmárnémetiben voltak, onnan 1945 után Kolozsvárra került belőlük az, amit ki nem selejteztek. Az alispáni és főispáni üattár, a megyék egyesítése után még két évig Mátészalkán hányódott és hiányosan került a Megyei Levéltárba. Az Államépítészeti Hivatal iratai még rosszabbul jártak, mert a nyíregyházi és mátészalkai hivatalok egyesítése, majd megszűnése után, az iratok az Útfenntartó Vállalathoz kerültek, ahol a tárolóhelyen talajvizet kaptak és csupán töredékeiket lehetett használhatóvá tenni. Ilyen körülmények között csak úgy sikerült adatokhoz jutnom, hogy minden intézménynél baráti segítséget kaptam. Elsősorban Németh Péter megyei múzeumigazgatónak köszönöm, hogv a megye határainak változásaival és a középkori utakkal kapcsolatos, általa feltárt adatok, könyvem első fejezeteiben szerepelhetnek. A Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója: Balogh István tanított meg arra, hogyan kell kutatómunkát végezni, és Gyarmathy Zsigmond igazgató és László Géza levéltáros voltak messzemenően segítségemre. Csiszár Árpád és Farkas József múzeumigazgatóktól és az ÁÉH-ok régi dolgozói közül Solt Hugó és Somlay Alfréd nyugalmazott főmérnököktől élőszóban kaptam adatokat, a Közúti Igazgatóságon pedig Molnár György igazgatóhelyettes főmérnök, Merza Péter osztályvezetőhelyettes, Keul Frigyesné és Bártfai Józsefné támogatták lelkesen munkámat. Mindnyájuknak itt is, hálás köszönetet mondok. Külön köszönöm Rozman Gyula, Szász Ernő és Gaál Imre kéziratait, melyekben szereplő hasznos adatok nagy segítségemre voltak. A könyv szöveges részébe csak az összefoglaló adatokról készített kimutatásokat iktattam be, a részletes adatok a „Függelék"-be kerültek. Remélem, hogy az így kialakult adatgyűjteménnyel sikerült egybefogni azokat a részleteket, amelyek ma szétszórtan jelentkeznek. A közutak forgalma minden időben szorosan kapcsolódott más közlekedési ágak forgalmához, ezért külön fejezetben vázoltam a megyei vasút, vízi utak és légi utak történetét. A feladatom az volt, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei közutak történetét írjam meg, ez azonban szerteágazó, évekig tartó kutatómunkát igényel. Az, amit most adni tudok, csak az egész történeti vázlata, amiben még sok a pótolni és kiegészíteni való. Űgy gondolom, érdemes lenne fokozatosan egy-egy korszak történetét részletesen feldolgozni, annál is inkább, mert a közutak története a hazai történetírásban többnyire, mint mellékfeladat jelentkezik. Addig is, míg a részletes feldolgozásra sor kerül, tekintsék ezt a könyvet, minden hiányossága és gyengesége ellenére a megyénk közútjaival foglalkozó történetírás terén úttörő munkának. Kerekes Imre 7
