Karoliny Márton: Somogyi utak (Kaposvár, 1975)

Tisztelt Ohmé! A közutak forgalmának és a gépkocsik számának rohamos növekedése a közúti közlekedést az érdeklődés középpontjába hozta, hiszen alig van már család az országban, ahol ne lenne legaiább egy családtag gépkocsivezető és ne lenne a család gondja és öröme az autómobil. Érthető, hogy a közúti közlekedésben résztvevők figyelme az utak felé fordul, elismeréssel vagy kritikával, egyre többen ismerik meg a különböző út és útburkolat fajtákat, a megépülő utak jellemző tulajdonságait, a kényelem, a gyorsaság és biztonság szempontjából. A napjainkban rendelkezésre álló úthálózat mint minden emberi alkotás hosszú fejlődés során alakult ki, szűkebb hazánkban Somogyban is. Ezt a fejlődést kívánja vázolni ez a kis könyv, a történelemírás és a teljesség igénye nélkül. A tengeri hajózásról már az ókorban az a vélemény alakult ki, hogy a ,,navigare necesse esti" - hajózni szükségesség. — Méginkább így volt ez a szárazföldi közlekedéssel is, ahhoz pedig ösvények, gázlók, töltések, hidak, és utak kellettek a Dráva és a Balaton között, a kelták, rómaiak, szlávok, magyarok, törökök, osztrák császáriak számára, az itt dúlt háborúk és az alkotó békekorszakok ideje alatt. Ezekről pedig minden időben különböző szervezetek gondoskodtak — jól, rosszul, a pannóniai tribünöktől kezdve, olasz és török hadmérnökökön, a vármegyei inzselléreken, az államépítészeti hivatalokon át a mai közúti igazgatóságig. Hogyan alakultak ki megyénk jelenlegi útjai, milyen volt az úthálózat az I. világháború előtt, a két világháború között, mekkora a fejlődés a felszabadulás óta és a most befejeződő IV. ötéves terv alatt, — erről számol be könyvünk. A mindenkor igen nagy áldozattal megépített utakat, ápolni, gondozni kellett, hiszen e nélkül azok hamarosan elpusztultak, járhatatlanokká váltak. Ez a tevékenység az útfenntartás. Régen is és most is nagy szakértelmet, lelkiismeretes, kitartó, téli hóviharokban, árvizek, viharok alkalmából önfeláldozó áldozatos munkát igényelt és követel most is. Ez pedig olyan feladat, amelynek eredményességét az utakat használók régebben alig tudták értékelni, valahogy inkább enyhe gúny illette a régi „útkaparók" munkáját. Szocialista fejlődésünk hozta meg útfenntartó munkásaink számára, azt a lehetőséget, hogy a kétkezű lapátos munka színvonaláról magukat sokoldalú szakemberré képezzék át, és most már a közutainkon közlekedők munkájukat őszinte elismeréssel értékelhessék. Ezt a fejlődést is ismerteti könyvünk. A felszabadulás új életet, lehetőségeket hozott az útügy dolgozói számára is. Az új élethez azonban új emberek kellettek, az útfenntartás dolgozói ennek a követelménynek is eleget tudtak tenni, ezért könyvünk megjelenése alkalmából az úthálózathoz való hűségükért, becsületes jó munkájukért kell köszönetet mondani. Kaposvár, 1975. december 1. SZÉLES PÉTER, a KPM Közúti Igazgatóság vezetője