Karoliny Márton: Somogyi utak (Kaposvár, 1975)

A Kaposvári KPM Közúti Kirendeltség ezt a feladatát a házilagos fenntartási munkák egy­idejű ellátásával nemcsak Somogyiban, hanem Zala területén 425, Tolna területén 344, Fejér megyében 78 és Veszprémben 29, összesen 2379 'km-es úthálózaton teljesítette. A KPM köz­úti 'kirendeltség 1958. április 1 —ig működött, et­től kezdve a Kaposvári Közúti Igazgatóság látja el a hatósági és építtetői feladatokat, valamint az úthálózat fenntartásának házilagos munka­körét. A Közúti Igazgatóság az országos, állami kezelésben levő úthálózat gondozója. A tanácsi kezelésben levő utak hatósági tevékenységét a Somogy megyei Tanács V. B. építési és közleke­dési osztálya látja el. E hálózat fenntartásáról a Tanácsi Útfal ügyelet gondoskodik. A Közúti Igazgatóság megszervezése tette szükségessé az igazgatóság és a Kaposvári Köz­úti Építő Vállalat közös székházának megépíté­sét 1956-58 között, a Szántó Imre utca 19. sz. telken. A székház megvalósulása mellett jelen­tős munkák történtek a kaposvári központi gép­telep kialakítása érdekében. A Gorkij utcai te­lep jelenleg úgy van ellátva gépszínekkel, javí­tóműhelyekkel, garázsokkal, munkagépekkel, hogy az összesen 204 darab motoros jármű és gép fenntartásával kapcsolatos I. és II. szem­lék ellátása mellett fődarab-cserékre is alkal­mas. A téli útfenntartás gépegységeinek üzeme­léséhez szükséges feltételek biztosítva vannak. Mégis, a várható fejlődést figyelembe véve, a gépjavító iműhely és a szociális berendezések bővítésére, korszerűsítésére van szükség. A korábbi útmesterségek, illetve a jelenle­gi üzemmérnökségek telepei Kaposváron, Nagy­atádon, Fonyódon és Szántódon vannak, foko­zatosan kifejlesztett, korszerű szinten. A kapos­vári üzemmérnökségi telep kiépítése jelenleg fo­lyamatban van. Rendelkezésre áll emellett Mar­caliban egy útfenntartási telep, továbbá Mar­caliban, Botéban, Csurgón és Karódon egy-egy állandó fenntartási igényeket kielégítő aszfalt­keverő-telep a szükséges elektromos energia, közúti és vasúti kapcsolatokkal. Ezeken a te­lepeken a szociális berendezések továbbfejlesz­tése még nagyon kívánatos. Nagyméretű aszfaltkeverő telep van az igazgatóság tulajdonában Kaposváron, magas színvonalú berendezésekkel. A telepen a Közúti Építő Vállalat üzemelteti jelenleg Te ltomat rend­szerű berendezését. A telep keverő kapacitáisá­nak fejlesztése folyamatba'n van. A felszabadulást követően beindított út­fenntartási tevékenység napjainkig történt fej­lődését négy jellemző időszakra lehet bontani. 1945-49. években a fenntartási munkát sza­kaszbeosztású útőrök végezték, lényegében tel­jesen kézi munkával. Az ismét üzembe állított úthengereket ösz­szevont útőri személyzet szolgálta .ki. A gréde­rek a padkák rendezését és a padkák karban­tartását látták el. 1950-54. években a Kaposvári Útfenntar­tó Vállalat brigád rendszerben foglalkoztatta az útőröket, több 'körzetvezető irányításával. E rendszer előnyei mellett súlyosan terhelte a munkásokat a lakosúikról a munkahelyre ésvisz­sza megtett 10—20 ikm-es út, amit kerékpárral tudtak csak teljesíteni. Hátrányos volt az utak fenntartására az a 'körülmény, hogy a vállalat felszereléseit és az útőrök munkájának egy ré­szét nem az állami úthálózatot szolgáló építé­sekre volt kénytelen felhasználni. A megindult, egyre sűrűbb autó és teher­gépkocsi forgalom okozta talaj rezgések kivál­tották a makadám pályák „létrásodását". A ke­letkezett keresztirányú bordák megszüntetése képezte a ímakadámpályák fenntartásának ja­va részét. Ez már részben gépesítéssel történt, a gréderek munkába állításával. A jelenség megszűnését később a imakadámfelületek foko­zatos bitumenes bevonása, a portalanítás hoz­ta meg. 1955—58. között az útőrök ismét egyéni sza­kaszokat 'kezeltek, mégis körzeti beosztással, út­mesterek irányítása mellett. A fenntartási mun­kák gépesítését a fokozatosan beállított kerti kistroktorokkal kezdték meg, ezek elsősorban kátyúzó anyag és föld szállítására váltak be. A gépesítés jelentősen a Közúti üzemi Vállalat szervezésében fejlődött, elsősorban a bitumenes technológiákkal lkapösolatban. Ekkor kezdődött meg a hígított : bitumenek alkalmazása és ezek tárolására alkalmas ciszterna hálózat kiépítése. 1958-tól kezdődően az útőri szervezet kisgépesí­tett brigádokban dolgozott, ami az útőrök át­képzését tette szükségessé 'mind a gépkezelés, mind a bitumenes fenntartás alkalmazása szem­pontjából. Az útőrök 1962-ben 12, majd 1965-re 35 út­őri brigádban dolgoztak, külön kiképzett brigád­vezetőkkel. Ezeket az éveket a hidegen beépít­hető, előkevert a'sztfalt anyaggal történő 'kátyú­zás mellett, HB—0 jelű bitumennel végzett por­talanítás megkezdése és igen gyors kifejlesztése jellemzi. A vizes makadámpályák ugyanis csak legfeljebb naponkénti 300-400 személygépko­csi egység forgalmi megterhelést bírtak el. A hí­gított bitumenes portalanítással a pályák 700— 800 személygépkocsit 'kitevő forgalmi terhelés szárnára váltak alkalmassá. A következő lépést a középgépesítés hozta, a szóróanyag szállítá­sára, felrakására alkalmas járművek és gépek, mezőgazdasági traktorok beállításával, mert eb­21

Next

/
Thumbnails
Contents