Karoliny Márton: Somogyi utak (Kaposvár, 1975)
A mai úthálózat kialakulásának kezdetei A törökök kiszorítása több évtizedes Folyamat volt Ezért Somogyban Is először osztrák császári katonai közigazgatás működött. Ennek keretében merőben katonai szempontok szeríint indult meg néhány főútvonal járhatóvá tétele és karbantartása. Ilyenek voltak a Pécs—Kaposvár -Nagykanizsa, a Nagybajom-Szigetvár és a Nagykanizsa—Csurgó—Ba bocsa-Szigetvár útvonalak. A császári katonai közigazgatás értékes tevékenysége volt az 1780—1790. években végrehajtott 'katonai térképezés. A Somogyot érintő egyik térképlap felirata: Col'le V. Sectio 22. Seite des Sohi megér u. Salader Corrt'itats. Aufgenommen im Jahr 1784. (V. oszlop, 22. szekció a Somogy és Zala vármegye oldala. 1784ben vették fel.) A térképezés háromszögeléssel bécsi ölrendszeriben készült, méretaránya közelítően 1 :37 500. A katonai térképezés térképlapjait a Somogy megyei Állami Levéltár őrzi. Ennek a felvételnek a redukálásával 'készült el 1793-ban Görög és Kerekes térképe. Ennek felirata: „Somogy Vármegye (Comitatus Sümeghiensis). Méltóságos gróf Festetits György Ö nagyságának hazafiúi igyekezetek hathatós Előmozdítójának ajánlják Görög és Kerekes. Metszette Berken János 1793. Reduxit M. Wotesky." A térkép Német Mérföld (Milliare Germanicus) rendszerben készült. A 'kaposvári megyei könyvtár őrzi. Somogy vármegye önállósága a török behatolás következtében 1575 'körül szűnt meg. Attól kezdve Zalával közösen működött a magyar királyi 'közigazgatás. így volt ez a XVIII. század elejéig. Még a Zalával közös császári (közigazgatás ideje alatt, az 1720. évektől kezdve a 'bécsi udvari kamara által kirendelt polgári és hadimérnökök látták el az utak építésével és karbantartásával [kapcsolatos feladatokat. Később a budai egyetem Stúdium Geometricum nevű mérnökképző karán képeztek e munkára mérnököket. Ezek egyike volt Somogyban Páilóczi Horváth Ádám, majd Nagy József „megyei hites főinzsellér". 1772-től útfelügyelő mérnökök intézték a megyék területén lévő állami, 'megyei és vicinális Utak fenntartását. II. József alatt 1785-ben Építési Igazgatóságot szerveztek (K. ti. K. Baubezirk) majd 1877-től kezdve a Kaposvári Államépítészeti Hivatal látta el a teljes úthá'lózat igazgatását 1950-ig. A jelenlegi kiépített úthálózat kialakulása rendkívül lassan ment végbe. Jelentős fejlődést a rendszeres postajáratok megindulása tett szükségessé. 1750-ben a Buda-Székesfehérvár— Nagykanizsa-Trieszt és Pécs-Szigetvár—Nagykanizsa útvonalon szervezték -meg a postajáratokat. Ahol szükséges volt, útburkolat építéseket is megindítottak. A posta járatokon így minden évszakban biztosították az útvonal járhatóságát a postakocsiknak. A régi felhagyott útpálya nyomai még 1930 körül is több helyen megvoltak. Szélessége 6,50—7 m volt! Leginkább révfülöpi kőből épült. A buda—trieszti postaút kőpályájának maradványa ma is feltalálható Szőlőskislak északi szélén. (5 m széles, 15—20 om magas szegélykövek közé szórt útalapra épült zúzott kőréteggel. Az összes (szerkezeti vastagság mintegy 20 cm.) A közúti közlekedéshez fűződő egyre nagyobb érdékek váltották ki azokat az erőfeszítéseket, amelyek végül is a jelenlegi úthálózat kialakulásához vezettek. Ebben részben a terepviszonyok működték közre, másrészt a feudális nagybirtok-rendszer önös igényei. A terepviszonyok indokolták az észak-dél irányú völgyekkel párhuzamosan történő közlekedést úgy, hogy a Balaton felől délfelé húzódó lápos területeket el lehessen kerülni. A nagybirtokosság ezekhez az utakhoz kötötte be saját pusztáit, közérdekre tekintet nélkül, így aztán az egyes gerincekre települt községek közt esetenként csak igen nagy kerülővel lehetett közlekedni. Ez a körülmény még jelenleg Is hat, több viszonylatban hiányoznak az átlós irányú összeköttetések. A török kiűzését és Rákóczi szabadságharcának befejeződését követő hosszú békeidőszak a népesség jelentős szaporodását eredményezte. Lényeges volt ebben a Németországból betelepült „svábok" létszáma. A lakosság 1836-ban 179 315, 1900-ban pedig már 308 655 lélekszám volt. A nagyarányú fejlődésnek természetesen meg voltak az árucsere, kereskedelmi és közúti szállítási igényéi, cumiket lassan, de mégis követett az úthálózat kialakítása. A megye területén 1847 j ben a gondozott buda —nagykanizsai utakon kívül voltaik már kiépített iburkelatú útszakaszok is, így a pécsbarcs 1 ! út Pécs és Szigetvár között (Szigetvár akkor Somogyhoz tartozott). Kavicspályaként a pécs—kaposvár' út, útalap nélkül. 9