Mészáros János: Pest megyei utak (Budapest, 1979)

BEVEZETŐ A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Közúti Főosztálya 1976. november 23-án kelt 667.431/1976, sz. rendeletével felhívta a Közúti Igazgatóságokat, hogy megyéik úthálózatának történelmi fejlődéséről készítsenek kiadványt, mivel a fejlődés hosszú időt vett igénybe és a történelmi visszapillantás szétszórtan áll csak rendelkezésre . A kiadvány elkészítéséhez felhasználásra nem kötelező tematikai gondolatokat és felvetéseket is adott. Pest megye közúti közlekedésének múltját, alapos tanulmány és kutatások alapján is csak közelítően lehet összeállítani, ezért már az adatgyűjtés során sem számítottam a teljességre. Tudvalevően Pest megye — a felszabadulás előtt Pest-Pilis-Solt—Kiskun vármegye — területi fejlődése is csak az 1876-ik évi 33. t. c. 1. §-a 17, 18. és 19. pontjai alapján nyert befejezést. A folyamatos területi fejlődés Pilis vármegyével kezdődött, majd ehhez csatlakozott Pest, Solt vármegye, végül a Kiskunság,mely sok vita után olvadt véglegesen a vármegyébe és ekkor lett tulajdonképpen Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye. A felszabadulás után a megyék határainak megállapításánál Pest megye területileg a régi vármegyéhez visznyítva mintegy felére csökkent, azonban a kiadvány egy részében a felszabadulás előtti vármegyével is foglalkozik. A kiadvány sok tanulságot tartalmaz egyes idők közlekedésével foglalkozó vezetők elgondolásairól, törekvéseiről, akik mindig keresték azt az utat, ami az adott körülmények és lehetőségek figyelembevételével az előrelépést eredményezte. Már a régmúltban megállapították, hogy a közlekedés csak külön szervezet és hozzáértő vezetők biztosításával fejlődhet, aminek igyekeztek is általában eleget tenni. A közúti közlekedés szervezett vezetése 1868. évtől az államépítészeti hivatalok megalakulásával vette kezdetét, ami már a XIX. század végén eredményekben is megmutatkozott. Hosszú éveknek kellett azonban elteniük, hogy a közutak forgalmának és a gépkocsik számának fejlődéséhez szükséges úthálózat álljon rendelkezésre. Ez a fejlődés a felszabadulás után indult meg, mikor is a fenntartók kétkezi munkáját a gépek váltották fel, melyek segítségével lehetőség nyílott a rohamosan fejlődő motorizációval viszonylag lépést tartani. Az utak építésével és fenntartásával foglalkozó szakemberek szemléletének változása, a tanulás és a szakmai továbbképzés lehetősége új erőt adott a munkák végzéséhez, aminek eredményei már a romok eltakarításánál is megmutatkoztak. Egymás után nőtteki ki soraikból élmunkások, kiváló dolgozók, sztahanovisták, akikre a 3 éves helyreállítási feladatok elvégzését követő 5 éves tervekben is lehetett építeni. Odaadó munkájukért hálás köszönetet mondunk. A kiadvány összeállításához szükséges adatgyűjteményben nagy segítségemre volt a kiskőrösi Közúti Múzeum könyvtára és térképanyaga, könnyítette a munkámat a Múzeum vezetője, Tóth László kollega, aki a kutatási munkákból tevőlegesen is kivette a részét. Hálás köszönet érte! A kiadvánnyal kapcsolatban szeretném, ha azt az olvasók a tárgyhoz tartozó emlékeikkel, tudásukkal az általam írottakat bővítenék, kiegészítenék, amiért már előre is hálás köszönetemet fejezem ki. Végül megjegyzem, hogy a kiadványban sok országos rendelet, utasítás, törvény szerepel. Mindezeket tudatosan használtam fel, mivel kötelező jellegűek voltak a megye úthálózatának fejlesztésére vonatkozóan is. A kiadvány általában a 4. ötéves terv, vagyis 1975. december 31-ig terjedően öleli fel a történteket, azonban elvétve akad a későbbiekben történtekre is hivatkozás. Budapest, 1978. VIII. hó. A SZERZŐ