Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

irányuló sáncot védelmezte. Az ország fontos közlekedési gócait megszálló hadsereg emlékeinek tekinti a szakirodalom azokat a karoling típusú egyenes kardokat, melyek valóban az ország központi területein és a legfontosabb kereskedelmi utak mentén kerültek elő. Egy ilyen kardot Szécsény környékén is találtak ott, ahol a megye nyugatról és délről észak felé tartó útvonalai találkoznak. A X. század végén véglegesnek tekinthető Nógrád megye kialakulása, mely a honti szárnyakkal a középső Ipoly völgyét birtokolta. Az ún. szolgáltatófalvak térbeli elhelyezkedésére a királyok által gyakran használt utak és a hadiutak hatottak erőteljesen. Államigazgatási kérdés is volt a közlekedés, hiszen a XII. sz. végéig a magyar államapparátus szíve, a király udvara is állandó vándorlásban volt. Egyik városból a másikba menet bíráskodva hajtották be a terményadókat. A középkori forrásanyagban előfordul a strata szó, ez nálunk is jó, kővel burkolt szilárd utat jelölt. Ezzel ellentétben a latin oklevelek viának neveznek minden más utat, ezek természetesen kövezetlenek voltak. Az útépítés ebben az időben egyenlő volt az útnyitással. A középkori utakat a járhatóság mellett megkülönböztették még jogilag is. Jogi jellegük szerint útjainkat via communis (közút), via publica, via libera (nyílt út) vagy csak az egyszerű via szóval illették. A viák egyszerű, földesúri tulajdonú utak voltak, a földesúr joga alá tartoztak. Via communis — jogán több közbirtokos osztozott. Via libera — a király útja volt, utasa a király és a törvény fokozott védelme alatt állt. Királyaink megyénk területén való átutazásairól csak a XIII. századtól vannak adatok, amikor Zólyomba utazva kíséretükkel együtt átvonultak megyénken. A faszénszállítások, gabonaszállítás és a lóval való közlekedés és fuvarozás hozzájárult a városok, falvak kialakulásához ezeknek az utaknak a mentén. Ezekben az időkben már sok baj forrásai is voltak az utak, mert járható állapotban tartásuk, a fából ácsolt hidak javítása, a révek fenntartása a falvak lakosainak a vállaira nehezedett. A XIII—

XV. századból már több törvényt ismerünk, melyek a közforgalom céljaira szolgáló hidak, kompok felállítását szorgalmazták. A XIV—

XV. században az egész országra kiterjedő úthálózat jött létre, éspedig nagyjából azokon a nyomvonalakon, ahol most a vasúti főútvonalak haladnak. Nógrád megyében a XV. században Szécsény és Balassagyarmat elsősorban annak köszönhette fellendülését, hogy fontos útvonalak találkozási pontjánál feküdtek s a kiváló földrajzi helyzetük révén forgalmas vásárokat tarthattak, ami a továbbiakban hozzájárult mezővárosi kiváltságuk elnyeréséhez, s az iparosok letelepedéséhez. A Zagyva völgye mint fontos útvonal sok mezőgazdasági városnak biztosította a szükséges forgalmat. Legfontosabb volt közülük az akkor Heves megyéhez tartozó Pásztó, mint a környék legjelentősebb vásároshelye a Mátra „kapujában". Tar is mezővárosi jelleget ölthetett a XV. században, de Pásztó szomszédsága miatt nem tudott jelentőségre szert tenni. Helyi kereskedelmi központtá fejlődött Mátraverebély is. Kisterenye (Vásárosterenye) mellett a Zagyva forrásvidékén, az Ipoly és Zagyva völgyéből Gömörbe vezető utak találkozásánál mezővárosi szerepet játszott Inászó is, mely azonban elnéptelenedett, pusztasággá vált hamarosan. Érdekes azonban az a tény is, hogy megyénkben sem akkor, sem később nem jött létre jelentős városi központ, mely piacával a környéken uralkodott volna, de ennek okának vizsgálata nem képezheti tárgyát e munkának. A kereskedelmi utak kialakulásával ren7