Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

Az útépítés legfontosabb anyaga továbbra is a kő volt, a makadámutak korszerűsítését igyekeztek vele megoldani. A cél az volt, hogy pormentes utakkal kössék össze a megyei székhelyeket a fővárossal, illetve a járási székhelyekkel. A nagyobb beruházási munkák közül a megyében a 21. számú hatvan— salgótarjáni fő közlekedési út átépítését lehet megemlíteni. A makadámburkolatoknál víz helyett bitumenes kötőanyaggal történő hengerlés tört előre. A makadámutak olajos portalanítása is megkezdődött. 1956 végére az 1000 tonnás napi forgalmon felületi teherbírású pormentes utak hossza közel 70 km-re nőtt a megyében és ezzel egyidejűleg a vizes makadámutak aránya 90, a kiépítetlen földutaké pedig 3 százalékra csökkent. Az útfenntartási munkák racionálisabb végrehajtása érdekében a KPM 1958. május 1-től a közúti kirendeltségek és az útfenntartó vállalatok személyzetéből megalakította a közúti igazgatóságokat, az útfenntartó vállalatok pedig közúti üzemi vállalattá alakultak át. Az igazgatóságok saját hatáskörükben szerezték be a makadám útpályák fenntartásához szükséges fedanyagot, végezték az útfenntartási, átrendezési munkákat, az úttartozékok fenntartását. Az útőri munkák kiküszöbölése érdekében az útfenntartás gépesítése is megkezdődött. A tanácsi utak fentartását a tiszta profilú megyei és városi vállalatok, továbbá a vegyes profilú tanácsi vállalatokon belül önálló elszámolású egységként működő útkarbantartó részlegek látták el. Nógrád megyében 1956. után lényegesen meggyorsult a korszerűsítési munka. 1957. és 1963. között a legjelentősebb változást a hatvan—salgótarjáni fő közlekedési út teljes átépítése jelentette. 1963 végére a gépkocsi^közlekedésre alkalmas portalanított utak hossza az 1956. évi 70-ről 264 km-re nőtt (3,8-szoIOS növekedés), a vízzel kötött makadámutak aránya ugyanakkor 70 százalék alá csökkent. Az országos növekedési ütemnél gyorsabb volt a megyében a portalanított utak hosszának növekedése, tekintve azonban, hogy a megye kiindulási állapota kedvezőtlenebb volt az országosnál, így Nógrádban 1963. évi arányuk csak 27,6 %, ami még mindig lényegesen alacsonyabb volt, mint az országos 51,3 %. Az 1963-at követő időszakot megyénkben az úthálózat országos arányokat is meghaladó igen gyors ütemű korszerűsítése jellemezte. A megye vízzel kötött makadámútjainak több mint kétharmadát portalanították, illetve a már korábban portalanított útszakaszokkal együtt aszfaltburkolatú úttá építették át. Ez utóbbiak hossza, az országos 5,5-szeres növekedéssel szemben 7,3-szorossá nőtt 1963. és 1968. között és így a nagy teherbírású pormentes utak aránya a megyében elérte a 44 százalékot, tehát lényegesen közelebb került az országos 53,3 százalékos arányhoz. A gyors és nagyméretű növekedés ellenére Nógrád megye a pormentes utak arányában még mindig az ország 16. megyéje volt sorrendben és csak Tolna, Bács és Baranya megyék részaránya volt rosszabb. Kedvező, hogy 1963 —1968. között a portalanított makadámutak hossza közel kétszeresére nőtt és ezzel az arányuk azonos lett az országoséval. A vízzel kötött makadámutak aránya — a csökkenés ellenére — még mindig igen magas volt (20 % körüli), és az ország ilyen burkolatú útjainak 8,2 %-a Nógrádban volt. 62