Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

Mint ismeretes, modern ipargazdaság nem lehetséges megfelelő infrastruktúra nélkül, amelyek közvetlenül nem vesznek részt a termelés folyamatában, de annak alapját, előfeltételét képezik, közvetve befolyásolják a termelés fejlesztésének lehetőségeit, megszabják annak kereteit, határait. Az infrastruktúra fejlesztésének hazánkban a XIX. század második felében két súlyponti területe volt: az egyik a vasút, a másik a vízépítés. Ide tartozik a közúti közlekedés is, mely a vasút után a szárazföldi közlekedés legfontosabb ágazata. A földrajzi helyzet és a földrajzi fekvés jelentősége a közlekedési hálózat kialakulásában nem lebecsülendő, de hibás a közlekedésföldrajzi jelenségeket (vízszintes és függőleges tagoltság, éghajlati viszonyok) a társadalmi tényezőktől teljesen elvonatkoztatni, és kifejezetten csak természetföldrajzi tényezőkkel magyarázni. A természetföldrajzi környezet tehát különböző okokból hathat a közlekedésre, a hálózat kialakítására, de hatnak a gazdasági-társadalmi-technikai fejlődés elemei is. Ezek figyelembevételével tekintjük át a megyei közúthálózat kialakulásának mintegy másfélezer éves történetét.

2 II. A Nógrád megyei közutak kialakulása a XIX. század közepéig Nógrád megye története a X. és XI. század fordulóján kezdődik, amikor Nógrád várával — mint gazdasági és politikai központtal a magyar feudális állam létrehozta a királyi vármegyét, és a helyi közigazgatást. Megyénk úthálózatának vázlatos története azonban nem lenne teljes, ha a honfoglalás előtti múltról nem emlékeznénk meg. A II. század folyamán ugyanis már kiépültek a Pannóniát a Tisza-vidékkel összekötő és az ezekhez csatlakozó, észak felé vezető, így megyénket is átszelő kereskedelmi utak. Ezek sorába tartozott az Ipoly-völgyéből a nógrádverőcei dunai átkelőhöz vezető út. Ebből ágazott ki Vácon és Foton keresztül a Dunakeszi—Gödöllő irányából Hatvanon át Miskolc felé vivő úthoz Aszódról csatlakozva egy másik útvonal. Ezek az utak természetesen a folyóvölgyeket követték, s csupán csapásoknak tekinthetők. A római kereskedők révén maradtak fenn a települések nevei is. Ptolemaiosz megyénknek első név szerint is ismert települését Filecia (Fülek) néven említi. Ezt is igazolja, hogy Hatvanból kiindulva a Zagyva folyó, a Tarján- és a Gácspatakok völgyében fontos út vezetett a Felső-Ipoly és a Rima folyók völgyébe. A VII. század végén az ún. „kései avarok" a folyók, patakok völgyében vezető utak mentén felfelé haladva a zártabb, hegyesebb vidékeket, így a nógrádit is birtokukba vették. A tiszai fejedelemség területét (keleti-kaganátus) — vidékünket is — a frankokkal szövetséges bolgár birodalom hajtotta uralma alá. A kereskedelmi kapcsolatok következtében a IX. században a területek egyik legfontosabbika, a Duna-kanyar vidékét átszelő, a nyugat—keleti és az észak—déli kereskedelmi utak kereszteződésénél kialakított dukátus volt. Megyénk területét 899 és 902 között népesítették be a honfoglalók, akik nagy gondot fordítottak az országhatárok és kereskedelmi utak ellenőrzésére. Jól illusztrálja ezt Nógrád megye, melynek területe a fontos kereskedelmi utak elágazásánál létrejött bolgár dukátushoz tartozott. Nógrád vára az észak felé 6