Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

Salgótarjánt kivéve a megfelelő kapacitás az új utak építésére, illetve felújítására az Egri Közúti Építő Vállalat III. és IV. számú építésvezetősége részéről részben rendelkezésre állt, de a karbantartó munka nem volt megoldva. A karbantartási hitelösszeg gazdaságos felhasználása érdekében az alábbi három szervezetet kellett létrehozni: 1. rendszeres útfelügyelet 2. folyamatos karbantartás 3. tervszerű, megelőző karbantartás. A megyei tanács vb 1969. augusztus 26-án megtárgyalta és 97/1969. számú határozatával elfogadta a különböző szintű tanácsi útkarbantartó szervezetek létrehozásának irányelveit. A tervszerű megelőző tanácsi útkarbantartó szervezet létrehozásánál a 108/1969. számú (IX. 23.) vb-határozat döntött. Mindhárom funkció ellátására létrehozták a megyei tanács vb útkarbantartó költségvetési üzemét. Működési területe Nógrád megye, székhelye Vizslás—Ujlakpuszta, bányatelep. Az útkarbantartó költségvetési üzem a tervezett 1970. február l-e helyett június 10-én indult be. A vb-határozat nem foglalkozott a járási és városi szintű folyamatos karbantartó szervezet megalakításával, de folyamatos útkarbantartó munkacsoportot hoztak létre a balassagyarmati, pásztói, salgótarjáni, szécsényi és rétsági járásban. A vb döntésére azért volt szükség, mert a tanácsi utak a növekvő forgalmi, üzemi és kommunális igényeknek egyre kevésbé feleltek meg. 1959-ben a tanácsi úthálózat mintegy 15 %-a volt kiépítve. A települések külterjes fejlődési irányát figyelembe véve 1967-re a kiépített utak aránya a felére csökkent volna. 1959—67. között az ÉKV-osztály a legindokoltabb útépítési igényeket kívánta kielégíteni. A kiépített utak aránya így 1967. év végére 25 %-kal emelkedett. Hosszuk 164 km-rel nőtt. 19íi0—68. között 50 db vasbeton hidat is felépítettek. A tanácsi utak, hidak kiépítettségi átlaga 1965-ben sem érte el az országos szintet. A korszerű burkolatú utak természetes elhasználódása gyors volt. 1961—63-ban a bányai utak is tanácsi kezelésbe kerültek, az útőri létszámot ezért növelni kellett. A megnövekedett hitel és a rendelkezésre álló útőri létszám ellenére sem következett be jelentős javulás az utakon. A tanácsi utak, hidak állapota azonban az egész ország területén a megyei helyzethez hasonlóan alakult. A bányai utak tanácsi kezelésbevételével a járások és városok részére az utak, hidak költséghelyén 20 fő útőri létszám állt rendelkezésre. Az útfelügyelő szakaszra a közút jellegétől függően 80—280 km-t számítottak. 68