Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

Az 1946. év elején a helyreállítási és újjáépítési munkálatok tovább folytatódtak, de az infláció egyre fokozódó nehézsége fékezően hatott. Ez a munkaerőhiányban jelentkezett leginkább. Fő feladatul a fő közlekedési közutak kőpályájának teljes rendbehozatalát tűzték ki, s a nagyobb megyei bányákból (szobi, nógrádkövesdi, somoskői, jobbágyi) mintegy 10 000 m

3 kőanyagot termeltetett ki. Mivel szállítóeszközök nem voltak, a vasútállomásokról és a helyi kőbányákból csak a legnagyobb nehézségek mellett és csekély mennyiségben tudtak kőanyagot a helyszínre szállítani, ami késleltette az újjáépítési munkálatokat. A főközlekedési vonalak mellett egyéb törvényhatósági és vicinális utakon mintegy 200 km hosszban útárok-, útpadka- és rézsűrendezési munkákat végeztek. Az utak helyreállítását és újjáépítési munkákat 1946. augusztus l-ig ezek a körülmények jellemezték. Az új forint bevezetése után nagyobb lendülettel indult meg a helyreállítási munka. Még 1946-ban sikerült a 2. számú fő közlekedési közút Szendehely —Balassagyarmat közötti szakaszán 10 km, a Szécsény—Salgótarján közötti fő közlekedési közúton pedig 15 km hosszban teljes térítésű hengerlést végezni. Az elpusztított útszakaszokat a megyénkben újjáépítették. Megindultak a kőtermelési munkálatok a hivatal kezelésében levő 25 helyi kőbányában, az állami segélyösszeg felhasználásával. Az egész télen át végzett munka folyamán mintegy 10 000 m

3 kőanyagot termeltek ki. Hozzákezdtek egyes teljesen tönkrement átkelési szakaszok újjáépítéséhez is. A Salgótarján—ráróspusztai törvényhatósági közút, a litkei, valamint az alsótold—cserhátsurányi törvényhatósági közút újjáépítési munkái ugyancsak elkezdődtek. Nagyrészt helyreállították a szécsény—pásztói fő közlekedési közút kőpályáját mintegy 34 km hosszon. 1946-ra tervezték az összes törvényhatósági fő közlekedési közút kőpályájának az autóközlekedés számára történő helyreállítását is. Az 1946 augusztusi létszámcsökkenés után az államépítészeti hivatal létszáma 220 főről 128 főre apadt, így egy-egy útőri szakasz hossza 10—11 km lett, nem beszélve arról, hogy igen sok kisebb forgalmú vicinális útra ezek után nem jutott útőr. 1946-ban Nógrád—Hont vármegye területe 2895 km

2 volt. Lakosainak száma 231 274. Az állami közutak hossza 161,4 km, a törvényhatósági közutaké 447,4 km, a vicinális utaké 424,4 km, a vasúti hozzájáró utaké 6,5 km volt. A közutak összes hossza 1039,7 km, ebből kiépített 1000,8 km. Az állami utakból 1 km

2-re 0,057 km, a törvényhatósági utakból 0,302 km esett. Egy főre a megye úthálózatából 0,004 km úthossz jutott. A mérnöki szakaszok száma 3, egy mérnökre 347,345 km út jutott. A hivatali mérnökök száma (a hivatalfőnökkel) 4, ezek mind állami alkalmazottak voltak. Egyéb hivatali tisztviselők száma 7, ebből 3 kinevezett állami alkalmazott, 4 pedig nem volt kinevezve, ezek törvényhatósági alkalmazottak voltak. Az útmesterek és útbiztosok száma 11, ebből 2 fő állami, 9 törvényhatósági alkalmazott volt. Az útőrök, napszámosok száma 151 fő. A 96 kinevezett mellett 55 fő szerződéses volt. A 151 főből 25 állami, 126 törvényhatósági alkalmazásban állt. Az útőri szakaszok átlagos hossza 6,9 km. 54