Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

emberéletben és anyagi eszközökben keletkezett pusztulás rendkívül nagymérvű volt. A közlekedés a megyében szinte teljesen megbénult. A felszabadulás előtt megyénk úthálózata rendkívül leromlott, útépítés, -fenntartás 1939. óta alig folyt. Az utak a háborús események következtében járhatatlanok voltak. A háború okozta károk által sújtott vármegyék közül Nógrád—Hont országos viszonylatban a harmadik helyen állt. Az alispáni jelentésben ez olvasható: ,,a harcok miatt a közúti hálózat igen leromlott és hosszú időbe fog kerülni, amíg azok az igényeket ki tudják elégíteni." De most kövessük végig a közúthálózat alakulását 1945-től 1970-ig. A felszabadulás időpontjában Nógrád—Hont vármegye kereken 1000 km hosszú úthálózata a lehető legsiralmasabb állapotban volt. Mind a főutak, mind a kisebb jelentőségű mellékutak a harci események következtében járhatatlanná váltak. A felmérések szerint szinte 100 méterenként különböző nagyságú robbantások nyomai tették járhatatlanná az egyes útszakaszokat, az utak pedig tele voltak harckocsi- és ágyúroncsokkal. Volt olyan útszakasz is, amelyet felszántottak és így semmisítették meg. A közúti hidak közül 88-at robbantottak fel, egyik községből a másik községbe közúti járművel egyáltalán nem, legfeljebb csak gyalogosan lehetett eljutni. Az állami építészeti hivatal útkarbantartást végző személyzete a háború viharában szétszéledt, 10 db gépkocsiból álló autóparkját elpusztították, illetve nyugatra szállították. Ugyanígy megsemmisült a nagy értékű munkagépek egy része, más gépeket elszállítottak. A hivatal székházát feldúlták, berendezését elvitték, a terv- és irattári gyűjteményét megsemmisítették. Ezzel is magyarázható, hogy alig van adat a felszabadulás előtti időszak útépítéseire. Az államépítészeti hivatal személyzete 1945 május hó folyamán kezdte meg a romeltakarítást és az újjáépítési munkákat. Megszervezték az útőri szolgálatot. Üjból megalakították az útbiztosi körzeteket, a hivatali székházban a romokat eltávolítva, azt használhatóvá tették. A hivatal mérnökei, mivel kellő számú gépkocsi nem állt rendelkezésre, gyalogosan járták be az 1000 km-es úthálózatot és pontos felvételek alapján megállapították az utakban és a hidakban a háborús események által okozott károkat. A felmérés anyaga a Nógrád megyei Levéltár, BAÉH XXIV. 401. 1—6 d. anyagában megtalálható. Különösen figyelemre méltóak a hidakról készült vázlatrajzok. A legelső feladat a fő közlekedési úthálózat közúti járművekkel való járhatóvá tétele volt. 1945. április 20-án az elveszett tárgyak pótlására a következő munkaeszközöket kívánták beszerezni: 360 ásó, 360 db kettős csákány, 480 db hányólapát, 360 db vasgereblye, 360 db széles kapa (irtó), 360 db hegyes kapa, 240 db vastalicska, 100 db nagy kalapács, 100 db középkalapács, 100 db kis kalapács, 120 db nagy fejsze, 120 db kis fejsze, 40 db nagy fűrész, 300 db kis fűrész, 100 db sárhúzó, 360 db kavicsvilla, 360 db öntözőkanna, 360 db vasvödör, 120 db harapófogó, 30 db sulykoló, 360 db kasza, 50 db kőfeszítő vas, 360 db 3 élű reszelő. Legelőször a budapest—balassagyarmat—kassai 2. számú fő közlekedési út megyehatár—balassagyarmati szakaszát állították helyre 35 km hosszon. A robbantások által megsérült útrészeket a környékbeli lakosság közreműködésével, mintegy 5000 munkanapszám felhasználása mellett, 7000 m

3 föld megmozgatásával állították helyre. 52