Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

zetét. A megyei utak után megindultak az egyes vicinális utak építését célzó érdekeltségi tárgyalások. Ütibizottságokat hoztak létre. Ekkor vették fel az első 800 000 korona kölcsönt is. Török Zoltán közben főispán lett, s így utóda Nagy Mihály alispán irányította a további munkákat. 1910-ben 1086 km hosszú t kiépített útja volt a megyének, melyből az állami utak hossza 112 km, a 974 km felerészben megyei, felerészben vicinális út volt. Az úthálózat gerincét a budapest—balassagyarmat—kassai országút alkotta, mely már Mátyás király idejében is fontos forgalmat közvetített Lengyelország, a Szepesség és Buda között. A Katalin-pusztától a megyén át vezető út, Érsekvadkertnél éri el az Ipoly völgyét megelőző homokos vidéket. Balassagyarmattól az Ipoly völgyében halad Losoncig, s innen hegyes-völgyes terepen fut Gömör megye felé. Az 1896-ban kiépített helyiérdekű vasút időlegesen csökkentette ugyan az út fontosságát, de később a gépkocsiforgalom fellendülésével ismét nagyobb jelentőségre tett szert. Ebből az országos útból ágaznak ki a megye „modern követelmények szerint épült útjai", melyek átszelik a megye dombos-hegyes vidékeit. Megyei út visz Balassagyarmattól a Kürtös-patak völgyén keresztül Kékkőig, s innen erdős hegyek között Zólyomig. Balassagyarmattól a Cserháton keresztül a Galga völgyén is a megyei út vezet Versegig. Szécsényt szintén megyei út köti össze az országúttal, valamint Karancsságon át a salgótarjáni » iparvidékkel. Jelentős útvonal volt még a Hatvan—Mátraverebély—Fülek, s a Szécsény—Zagyvaszántó közötti útvonal is. Az ipart szolgálta Szalatna-pusztától a zlatnói üveggyárig, s a Málnapatakon át Farkas-völgyig vezető út. Az Ipoly völgyéből a rárósi hídon át a sztregovai völgyben fut egy megyei út a • gácsi vár alatt. A széles koronájú megyei úthálózatot több kisebb jelentőségű s rövidebb útvonal egészíti ki, s belőle vezetnek ki a különféle kisebb völgyeket és községcsoportokat összekötő keskenyebb, de ,,jól épült" vicinális utak. A megyében 64 vicinális útcsoportot hoztak létre, az útcsoportok élén az útibizottságok álltak. 1910 után kezdődött meg a közutak rendszeres fásítása, s az államépítészeti hivatal szolgálatára vonatkozó adminisztratív és műszaki utasítások kiadása. Megkezdődött a közúti távolsági térképek készítése és kiadása is. Jelentős szerepet töltött be a 10 közúti kerületi székhelyen felállított útmesteri iskola. 1911-től központi útbiztosi állást szervezek az államépítészeti hivatal javaslata alapján a megyében, ez 1913. január 1-től valósult meg. Évi fizetésként 1400 koronát terveztek, mely négyévenként két ízben 200 « —200 koronával növekedne, valamint évi 560 korona lakbérpótlást kapna az útbiztos. Székhelye Balassagyarmaton lenne, ahol az államépítészeti hivatal mellett működne. 1912-ben a kékkői járásban új útbiztosi állást szerveztek, évi fizetésként 1400 koronát és 320 korona lakbért állapítottak meg. 1912-ben a kereskedelemügyi miniszter leiratban szólította fel a megyét, hogy az utakon levő „teknőket és bogárhátú kiemelkedéseket" javítsák ki, mert az „automobilközlekedés"-t akadályozzák. Sok ilyen kifogás merült fel, de a baj ott volt, ezeknél az utaknál a teljes útpályát kellett volna felújítani. A megye területén 16 autó volt, s ezen kívül „sűrű automobilközlekedés" tapasztalható valamennyi útvonalon.

20 49